Az 1995. december 2-án az ESA és a NASA közreműködésével felbocsátott SOHO (Solar and Heliospheric Observatory) eredetileg két évre tervezett működését kétségkívül rendkívüli mértékben meghaladta. A maga nemében úttörő űreszköz jelentős mértékben járult hozzá Napunk működésének megértéséhez. A Nap–Föld közötti L1 Lagrange-pont közelében levő berendezés folyamatosan vizsgálhatta központi csillagunkat, majdnem három teljes, egyenként körülbelül 11 éves cikluson keresztül (23, 24 és a mostani 25-ös ciklus).
A számos műszerrel felszerelt SOHO folyamatos megfigyelései során számos területen szolgáltatott rendkívüli eredményeket. Ráadásul működésének eddigi ideje egybeesett az internet robbanásszerű terjedésével, így felvételei (amelyeken hatalmas napkitörések, vagy éppen több ezer napsúroló üstökös is megjelent) rendkívül sok emberhez juthattak el. A felhalmozott megfigyelési anyagot jelenleg is folyamatosan dolgozzák fel, eddig is immár mintegy 7000 tudományos közlemény, illetve 250 doktori értekezés született eredményeiből. A Hubble-űrtávcsőhöz hasonlóan csillagászok (ez esetben napfizikusok) új nemzedéke nőtt fel eredményein.
A SOHO az ESA touleouse-i központjában, tesztelés közben, 1995 áprilisában (kép: NASA)
Eddigi működése nem volt minden izgalom nélküli. 1998-ban, miután eredetileg tervezett kétéves programjának végére ért, és megkezdte kiterjesztett programjának végrehajtását, a földi irányítás elveszítette a kapcsolatot az eszközzel, mivel a szonda stabilitását biztosító giroszkópok leálltak, és az eszköz forogni kezdett. Szerencsére az arecibói rádiótávcsővel, valamint a Goldstone-i antennával sikerült megtalálni a SOHO-t, majd több hónapos munkával kapcsolatot teremteni a tengelye körül 53 másodpercenként megforduló eszközzel. A kapcsolat megteremtése után sikerült – bár nem a giroszkópok segítségével – stabilizálni a berendezést, ami így folytathatta programját.
A SOHO által megfigyelt 2025. novemberi koronaanyag-kidobódás (NASA / ESA)
Megfigyelései nemcsak látványos felvételeket eredményeztek, de fontos segítséget nyújtottak a helioszeizmológia tudománya számára is, amelynek segítségével Napunk belső szerkezete volt pontosabban feltérképezhető. A megfigyelések ugyanakkor megmutatták, hogy Napunk figyelemre méltóan stabil objektum. Bár extrém ultraibolya tartományban a kibocsátás intenzitása kétszeres faktorral változik a naptevékenységi minimum és maximum között, a teljes energiakibocsátás egy ciklus alatt mindössze 6 század százalékkal változik – ami rendkívül kedvező a földi élet számára, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a tapasztalt globális hőmérséklet-emelkedést nem okozhatja a Nap változása.
Mindemellett a SOHO egyre fontosabbá vált az űridőjárás figyelemmel követése és előrejelzése szempontjából, amely egyre fontosabbá válik egyre bonyolultabb és kifinomultabb elektronikus eszközeink szempontjából, amelyekre az egész civilizáció egyre nagyobb mértékben támaszkodik.
Működése során e sorok írásáig 5176 üstököst sikerült felfedezni koronagráfjainak felvételein. A kamerák segítségével figyelhettük meg számos üstökös napközelségét, esetleges megsemmisülését, mint ahogyan az történt a C/2023 A3 (Tsuchinshan–ATLAS) üstökös esetében is. Összehasonlításképpen a SOHO működése előtt űrtávcsövekkel mindössze 16 napsúroló üstököst sikerült megfigyelni, míg a több mint 5000 üstököst a szakemberek már számos külön családba sorolták.
A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint a szakemberek a SOHO-t 2026 szeptemberéig biztosan működtetni kívánják, egyelőre nem tudni a program leállításának tervéről. Ez még akkor is örömteli, ha időközben egy egész sereg, a Napot vizsgáló szonda kezdte meg működését (SDO, Parker Solar Probe, Solar Orbiter stb), amelyek segítségével szimultán megfigyelések is végezhetők. Nemrégiben pedig további hasonló eszközök kezdték meg működésüket (SWFO-L1, PUNCH, Proba 3, CCOR 1/GOES-19)
Sky and Telescope, 2025. december 4.
