Egyre részletesebben látjuk a Ceres titokzatos fényes kettős foltját

258

A Ceres titokzatos fényes kettős foltja egyre jobban látszik a Dawn-szonda felvételein, de igazából még mindig nem tudjuk, hogy mi az és hogyan alakult ki. Egyik elképzelés szerint egy friss becsapódás nyomán a felszínre került vízjégfoltokról lehet szó.

Mint arról beszámoltunk, a NASA Dawn űrszondája 2015. március 6-án sikeresen pályára állt a Ceres törpebolygó körül, majd a kis égitesthez egyre közelebbi pályákon elkezdte részletesen tanulmányozni annak felszínét és környezetét. Az első időszakban viszonylag nagyobb távolságokból vizsgálta a Cerest, ráadásul olyan irányból, amelyből az égitest felszínének legnagyobb része sötétben tartózkodott.  Az április 10-én mintegy 33000 km távolságból készített felvételeken alapuló animáció jól mutatja a törpebolygó tengelykörüli forgását az északi pólusára való rálátással. Ekkor a Ceresnek csak kis része látszik a szondáról megvilágítottnak, ezért még csak sarló alakot mutat.

20150524_ceres_dawn_kozelebbi_megfigyelesek_1
A Dawn-szonda 2015. április 10-én készült felvételeiből összeállított animáció a Ceres északi féltekéjét mutatja  (NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA, Dawn-program).

A következő animáción a Ceres felszínéből többet láthatott a Dawn-szonda az északi pólusvidékre való rálátással. A felvételsorozat 2015. április 14-15-én készült, a Cerestől mintegy 22000 km távolságból. A forgás során feltűnik a kettős fényes folt is.

20150524_ceres_dawn_kozelebbi_megfigyelesek_2
Az április 14-15-i animáción előtűnik a Ceres rejtélyes kettős fényes foltja is (NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA, Dawn-program).

A május 3/4-én készült képeken minden korábbi felvételnél jobban látszik a különös alakzat a mintegy 92 km átmérőjű kráterben.

20150524_ceres_dawn_kozelebbi_megfigyelesek_3
A május 3/4-i felvételek mintegy 13600 km távolságból készültek (NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA, Dawn-program).

Az alábbi fotó a kettős fényes folt részleteit mutatja. Látható, hogy a két folt egyaránt két kisebb fénylésre bomlik fel. A kép a krátert nem sokkal a helyi napfelkelte után mutatja, amikor a reggeli napsugarak alacsony napállásnál ferdén érik a felszínt.

20150524_ceres_dawn_kozelebbi_megfigyelesek_4
A kettős folt ferde napállásnál, május 3/4-én (NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA, Dawn-program).

A következő összehasonlítás a részletek megfigyelhetőségének javulását illusztrálja május 4. és május 16. között, amikor a Dawn 13440 km-ről 7200 km-re került a törpebolygó felszínéhez.

20150524_ceres_dawn_kozelebbi_megfigyelesek_5
Dawn-képek két hét különbséggel 2015. májusában (NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA, Dawn-program).

A Naprendszer égitestjeinek felszínébe bár ritkán, de ma is becsapódnak kisebb-nagyobb meteoroidok és az 1-100 m-es testek becsapódási krátereket hoznak létre. A gyors lefolyású esemény során kidobódik a felszín alatti anyag. A Ceres fényes foltjainak eredete is lehet egy másik égitest becsapódása, ami felhozta a felszín alatti vízjeget vagy más, nagyobb fényvisszaverőképességű anyagot.

Ilyesmire egy jó példa lehet a Mars felszínén az Arcadia Planitia és Utopia Planitia területek határvidékén 2008-ban felfedezett friss becsapódási kráter és közvetlen környezetében felszínre került fényesebb vízjég nyoma. A kráter marsrajzi koordinátái: északi szélesség 55,57 fok, keleti hosszúság 150,62 fok – ez az Elysium Mons-tól északra a Mie és Stokes kráterek közötti terület, nem messze a Viking-2 leszállóhelyétől. Az új kráterről a részletes felvételek a NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) szondájának High Resolution Imaging Science Experiment (HiRiSE) nagyfelbontású kamerájával készültek. A területről a NASA másik, Mars körül keringő szondája, a Mars Odyssey szonda THermal EMission Imaging System (THEMIS) 2008. január 26-án készített infravörös felvételei, valamint az MRO Context Camera (CTX) nagylátószögű kamerája által 2008. szeptember 18-án készített felvételei behatárolják a becsapódás lehetséges időpontját, ugyanis a THEMIS januári fotóin még nem látszott a becsapódás nyoma, de a szeptemberi képeken már igen. Továbbá a friss kráter környezete elég nagy kiterjedésű volt az MRO Compact Reconnaissance Imaging Spectrometer (CRIS) spektrográfja számára, amely a vízjeget képes volt kimutatni a becsapódás által létrehozott fényes területen.

Az MRO marsszonda 2008. november 1-jén készült nagyfelbontású felvételét mutatja a következő kép, amelyen a friss becsapódási kráter és a környezetében felszínre került vízjég a környező talajhoz képest jóval fényesebb nyoma látható. Lehet, hogy valami hasonló becsapódási folyamat eredménye lehet a Ceres kettős fényes foltja?

20150524_ceres_dawn_kozelebbi_megfigyelesek_6
Egy kb. 8 méter átmérőjű friss becsapódási kráter a Marson. A felvétel 309,8 km távolságból készült és felbontása mintegy 25 centiméter (NASA MRO HiRiSE, LPL, Arizonai Egyetem, Tucson, AZ).

A Dawn-szonda első Ceres körüli pályáján feltérképezte a törpebolygó felszíni színeloszlását, amely egymástól eltérő színű és valószínűleg eltérő összetételű területeket mutat. A Ceresen 10 fényes régiót lehet megkülönböztetni. Ezek közül legalább egy nagyobb fényes foltot még a Hubble-űrtávcsővel (HST) is megfigyeltek 2003/2004-ben, és azt gondolták a Dawn-szondával 2015. elején felfedezett kettős fényes foltról, hogy azonos a HST-vel megfigyelt fényes folttal, csak azt a Föld körül keringő HST a nagy távolság miatt nem tudta felbontani. Azonban a 2004-es HST megfigyeléseket végző kutatócsoport tagja, Joe Parker szerint a HST által megfigyelt nagy fényes folt és a Dawn-szonda által megfigyelt fényes kettős folt nem azonos, vagyis a néhány hónappal ezelőtt napvilágot látott, a két folt azonosságára vonatkozó állítás ma már nem áll fenn.

A Ceres felszínét nem csak a becsapódási események, hanem a törpebolygó belső aktivitása, esetleges jeges összetétele és kigázosodása is formálhatta. A felszíni hőmérséklet területről-területre való eltérése az egyes régiók eltérő fizikai tulajdonságai és összetétele miatt lehet.

20150524_ceres_dawn_kozelebbi_megfigyelesek_7
A Ceres színtérképe változatos felszínt mutat (NASA/JPL-Caltech/UCLA/MPS/DLR/IDA, Dawn-program).

A következő táblázat összefoglalja a Dawn-szonda Ceres körüli tevékenységét a következő hónapokban. A szonda egyre közelebbi körpályákon fogja vizsgálni a Cerest. Az RC3-as körpályán 2015. április 23 – május 9-e között a felszíntől 13500 km magasságban volt, amelyen 1,3 km/képelem felbontással készíthetett felvételeket a szonda kamerája, a keringési idő pedig 15 nap volt. A tervek szerint június 6-30-a között a felszínt átvizsgáló körpályára kerül 4400 km-re a Cerestől. A keringési idő 3,1 nap lesz és 410 méter/képelem felbontás érhető el. A HAMO (High Altitude Mapping Orbit) egy nagy magasságú térképező körpálya lesz augusztus 4. és október 15. között (júliusban az új pályára való átállást végzi a szonda), amelyen a keringési idő 19 óra lesz és a felszín 140 méteres részletei vehetők majd észre. A LAMO (Low Altitude Mapping Orbit) kis magasságú térképező körpályán ez év december 15-től a program befejezéséig fogja vizsgálni a Cerest annak felszínétől 375 km magasságban. Ekkor már 35 méteres részleteket lehet észrevenni a felvételeken. Ezen a pályán 5,5 óra alatt tesz meg egy keringést a törpebolygó körül.

20150524_ceres_dawn_kozelebbi_megfigyelesek_8
A Dawn űrszonda tervezett pályái a Ceres törpebolygó körül 2015. áprilisától (NASA/JPL Dawn és Planetary Society).

Tehát a Dawn-szondának van még bőven felfedezni valója a Ceresen és annak közvetlen környezetében.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás