Harminc éve fedezték fel a Pluto holdját

804

1978. július 7-én, az IAU 3241-es számú körlevelében jelentették be hivatalosan is, hogy felfedezték – az akkor még bolygóként számontartott – Pluto kísérőjét. Az új égitestnek a felfedező, James Walter Christy, az Amerikai Tengerészeti Obszervatórium (US Naval Observatory) csillagásza a Charon nevet javasolta. A hold detektálását eredményező felvételpár az USNO flagstaff-i (Arizona, US) megfigyelőállomáson készült. Érdekes megemlíteni, hogy 48 évvel korábban ugyanitt, a Lowell Obszervatóriumban fedezte fel Clyde William Tombaugh magát a Plutót is.

A Charon felfedezését eredményező felvételpár a Plutóról. A képek az US Naval Observatory flagstaff-i (Arizona, US) megfigyelőállomásán készültek az obszervatórium 1,55 méteres asztrometriai célokat szolgáló reflektorával. A bal oldali felvételen a 12-13 óra irányában látható kidudorodás a Charon. A jobb oldali képen a hold éppen a látóirányba esik, így nem okoz torzulást a Pluto korongján.
[US Naval Observatory]

A harminc évvel ezelőtt felfedezett hold mellé 2005-ben további kettőt is találtak a Hubble felvételei alapján, ezek a Nix és a Hydra. Méretük jóval elmarad a Charoné mellett, amely 1172 km-es átmérőjével a legnagyobb relatív méretű kísérő a Naprendszerben. A hold tömege 22 százaléka a Pluto tömegének, a két égitest 6,387 napos periódussal kering a tömegközéppontjuk körül. A keringés teljesen kötött, ugyanis a Pluto tengely körüli forgásának ideje is pontosan ugyanennyi. Ez egy Pluto felszínén tartózkodó képzeletbeli megfigyelő számára azt jelentené, hogy a Charont a helyi horizonthoz képest mindig ugyanott látná.

James W. Christy (ül), a Charon felfedezője és az azóta elhunyt Robert S. Harrington, akivel Christy sokat konzultált a bejelentés előtt, így akár a Charon társfelfedezőjének is tekinthető.
[US Naval Observatory]

A 2006. január 19-én felbocsátott New Horizons űrszonda feladata lesz többek között a Charon felszínének részletes feltérképezése, illetve a két kisebb hold vizsgálata. A tervek szerint a szonda 2015 júliusában fog elhaladni a Pluto rendszere mellett, majd folytatja útját kifelé, hogy 2016 és 2020 között további, a Kuiper-övben található objektumokat közelítsen meg. A szonda néhány héttel ezelőtt keresztezte a Szaturnusz pályáját, ezzel beállította a Voyager-2 27 évvel ezelőtti teljesítményét, s a veteránoktól eltekintve most a legtávolabbi ember alkotta űreszköz. Jelenleg 65000 km/h sebességgel halad következő célja, az Uránusz felé, melynek pályáját a tervek szerint 2011 márciusában fogja keresztezni.

Fantáziarajz a Pluto rendszere mellett elrepülő New Horizons űrszondáról.
[NASA]

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás