Miért hunyorognak a csillagok?

9884

A roppant messzeségből érkező csillagfény, mielőtt eléri a Föld felszínén a szemünket, áthalad a több kilométer vastag légkörön. A földi atmoszféra azonban nem egynemű, homogén, hanem abban kisebb-nagyobb különböző hőmérsékletű, sűrűségű, páratartalmú, stb. tartományok találhatók. Ezek optikai tulajdonságai is változnak helyről-helyre, így a rajtuk áthaladó fénysugár eredeti haladási irányától eltér, vagyis megtörik. Emellett az atmoszfére szerkezete folytonos változásban van, ami miatt a beérkező csillagfény is állandóan kissé más-más utat jár be. Ennek következménye, hogy hol több, hol kevesebb fény érkezik a szembe az éppen nézett csillagról – ez a szcintilláció néven ismert jelenség, amely a látóhatár közelében (ahol vastagabb, akár több száz kilométernyi légrétegen nézünk keresztül) a legerőteljesebb.

Megfigyelhetjük azt is, különösen a fényesebb csillagok esetében, hogy a csillagok nem csak a fényességüket tekintve "hunyorognak", hanem színüket is szaporán változtatják. Ennek oka, hogy a különböző hullámhosszúságú, azaz színű fénysugarak más-más mértékben törnek meg, így hol az egyik, hol a másik hullámhosszú fényből érkezik több a szemünkbe.

Érdemes arra is felfigyelni, hogy a szabad szemmel látható bolygók, legfőképpen a Jupiter és a Szaturnusz esetében nem tapasztalható ez a hunyorgás. Habár távcső nélkül a bolygók is a csillagokhoz hasonló apró fénypöttyöknek tűnnek, ezek mégis kiterjedt korongok. Így a nagyobb felületről érkező fénysugarak eltérései kiegyenlítik egymást, vagyis a szemünket elérő fény mennyisége nagyjából állandó.

Hozzászólás

hozzászólás