Miért van több napfogyatkozás, mint holdfogyatkozás?

1156

A válaszhoz lapozzuk fel Mark Littmann, Ken Willcox és Fred Espenak "Napfogyatkozás – a maga teljességében" c. kiváló könyvét, ahol a 31-32. oldalon a következőket találjuk (Napvadász, 1999, ford. Kun Mária):

"A napfogyatkozás gyakoribb a holdfogyatkozásnál. Ez a kijelentés meglepõen hangzik, mivel a legtöbb ember látott már valamikor holdfogyatkozást, míg napfogyatkozást viszonylag kevesen. Ennek a furcsa ellentmondásnak egyszerû oka van. Amikor a Hold belép a Föld árnyékába és fogyatkozik, az esemény mindenütt látszik, ahol maga a Hold látható, ez pedig bolygónk felét jelenti. Ténylegesen egy holdfogyatkozás a bolygó több mint felérõl látszik, mivel a holdfogyatkozás ideje alatt (ami akár négy óra is lehet) a Föld elfordul, és így a Hold (és a fogyatkozás) további területeken válik észlelhetõvé.

Ezzel ellentétben, ha a Hold elhalad a Nap elõtt, az általa vetett árnyék – a napfogyatkozás – kicsi és csak a földfelszín parányi részét érinti. Lakóhelyünket átlagosan 375 évenként látogatja meg egy teljes napfogyatkozás.*

A Hold sötét árnyékának (umbra) érintése nagyon ritka. De a teljes napfogyatkozás nyomvonalának mindkét oldaláról, északra és délre egy 3200 kilométer széles sávból (vagy néha még nagyobból) a megfigyelõk a Nap részleges fogyatkozását láthatják. Azonban még a részleges napfogyatkozásnak ez a sávja is a Föld felületének sokkal kisebb részét borítja be, mint egy holdfogyatkozásé. Tehát több ember láthat holdfogyatkozást, mint részleges napfogyatkozást, és az emberek közül csupán nagyon kevesen, csaknem minden tízezredik látott már teljes napfogyatkozást.

Mégis, szabad szemmel nézve, a napfogyatkozások lényegesen gyakoribbak, mint a holdfogyatkozások. Theodor von Oppolzer monumentális mûvében, a Canon of Eclipses-ben, amely röviddel halála után, 1887-ben jelent meg, számos asszisztens segítségével megpróbálta kiszámolni a Nap és a Hold összes fogyatkozását a Kr.e. 1208 és Kr.u. 2161 közötti idõszakra. Mintegy 8000 napfogyatkozást és 5200 holdfogyatkozást sorolt fel, és úgy találta, hogy átlagosan három napfogyatkozás jut két holdfogyatkozásra.

Ez az arány azonban félrevezetõ. Oppolzer minden napfogyatkozást számbavett, akár teljes volt (a Hold umbrája érintette a Földet), akár részleges (csak a Hold penumbrája érintette a Földet). A holdfogyatkozások közül azonban csak azokat számolta meg Oppolzer, amelyekben a Hold teljesen vagy részlegesen a Föld umbrájába merült. Nem számolta a félárnyékos holdfogyatkozásokat, mivel azok gyakorlatilag láthatatlanok. Ha a félárnyékos holdfogyatkozásokat is felvette volna listájára, hogy a fogyatkozások összes formáit összehasonlíthassa, az arány közel lett volna az egyhez, éppen csak kissé több napfogyatkozással.

Hogy megértsük, miért múlja felül a napfogyatkozások száma kevéssel a holdfogyatkozásokét, képzeljük el, hogy felülrõl nézzük a Nap-Föld-Hold rendszert, és kezdetben csak a teljes nap- és holdfogyatkozásokat vesszük figyelembe.

(ábra: Littmann-Willcox-Espenak: Napfogyatkozás – a maga teljességében nyomán)

A Hold mindig teljesen fogyatkozik, valahányszor a Föld árnyékába kerül- az ábrán a c és d között. A Hold átlagos távolságában ez az árnyék a Hold átmérõjének 2,7-szerese. Teljes napfogyatkozás viszont akkor lesz, amikor a Hold a Föld és a Nap között elhalad – vagyis az a és b pontok között. Az a és b pontok közti távolság hosszabb, mint a c és d közötti, így teljes napfogyatkozásnak kissé gyakrabban kell bekövetkeznie.

* Jean Meeus: "The Frequency of Total and Annular Solar Eclipses at a Given Place", Journal ofthe British Astronomical Association, 92, 1982 április, 124-126. o."

Hozzászólás

hozzászólás