A Rosetta űrszonda lefotózta a célpontként kijelölt üstökösét

968

Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája elkészítette első felvételeit a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstökösről. A képeken a csillagközi gáz- és porködökben gazdag Tejút is szépen látszik.

Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondája képfelvételeket készített küldetésének fő célpontjáról, a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstökösről (Churyumov-Gerasimenko, 67P/C-G) 2014. március 20-21-én. A szonda ébredése utáni “első fény” fotókon  azonosítható a szondától még mintegy 5 millió kilométerre található halvány üstökös. A 67P/C-G naptávolsága ekkor 4,30 CsE, földtávolsága pedig 4,53 CsE volt, miközben a napközelpontját csak 2015. augusztus 12-én éri el, 1,24 CsE távolságra központi csillagunktól. Az üstökös a Rosetta szondáról nézve a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagkép irányába látszott, míg ugyanekkor a Földről a Nyilas (Sagittarius) csillagai adták a hátteret.

20140328_rosetta_elso_felvetele_67p_1
A Rosetta nagylátószögű kamerájának 2014. március 20-án készült felvételein a Kígyótartó (Ophiuchus) csillagközi gáz- és porködökben gazdag vidéke látható. A kis téglalap alakú keret tartalmazza a 67P/C-G-üstököst, ami nem tévesztendő össze az M107 jelű gömbhalmaz fényes foltjával (kép: ESA tudományos hírek, 2014. március 27.).

Az űrszonda OSIRIS (Optical Spectroscopic and Infrared Remote Imaging System) elnevezésű tudományos képfelvevő kamerarendszerével 2014. március 20-21-én több felvételt készítettek az üstökösről. A szonda nagylátószögű (WAC) és kislátószögű (NAC) kameráival is készültek képek. A WAC látómezeje mintegy 12,5 fok, ami az üstökös megkeresését segíti, illetve az aktív és kiterjedt kómájú üstökös környezetének tanulmányozására lesz alkalmas. A kislátószögű kamerával a célterület részletesebb, nagyobb szögfelbontással történő vizsgálata válik lehetővé.

A friss fotókon az üstökös a nagy  naptávolság miatt még csak halvány, csillagszerű objektumnak látszik, egyelőre nincs körülötte az üstökösökre jellemző kóma és csóva. Ennek magyarázata a nagy naptávolság, hiszen a még hideg környezetben nem indult meg a vízjég szublimációja, ami a legfontosabb gázkibocsátási aktivitást jelentené. Bár más illékony gázok jegei (szén-dioxid, szén-monoxid) is jelen lehetnek az üstökösök magjában, s ezek a nagy naptávolságban is képesek szublimációra, úgy látszik, ezek nem aktivizálódtak ennél az üstökösnél.

20140328_rosetta_elso_felvetele_67p_2
A Rosetta kislátószögű kamerájával 2014. március 21-én készült felvételek egyike. A kóma- és csóvaaktivitást még nem mutató üstökös a kis fehér körben látható (kép: ESA tudományos hírek, 2014. március 27.)

Emlékeztetőül: a Rosetta kamerái már három évvel korábban is készítettek felvételeket a célpontul kijelölt üstökösről. Ezek után az űrszondát a földi irányítók 2011. június 8-án hibernált állapotba hozták, hogy minél kevesebb energiát fogyasszanak fedélzeti berendezései az üstökössel való találkozásáig. A szonda felélesztése után az első képfelvételek a navigációs kamerával (NAVCAM) készültek a csillagos égről. Földi nagy teleszkópokkal is követik már a 67P/C-G-üstököst: így például 2014. február 28-án az ESO egyik VLT teleszkópjával sikerült képfelvételt készíteni a halvány és inaktív üstökösről.

A Rosetta a tervek szerint 2014. április-májusában megkezdi a 67P/C-G-üstökös megközelítését és bonyolult pályamódosítási manőverek sorozata után pályára fog állni az üstökösmag körül. Augusztusra mintegy 100 km-es távolságban fog együtt mozogni az üstökösmaggal, amelynek felszínén akár két méteres részletek is megfigyelhetővé fognak válni. A szakma és a nagyközönség egyaránt kíváncsian várja a Rosettával kapcsolatos további fejleményeket.

Forrás:

A Rosetta űrszonda megnézte a cél-üstökösét (ESA, 2014. március 27.)

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás