20 éve a tudományos kutatás élvonalában az ESO VLT távcsőegyüttese

1655

Az ESO VLT távcsőegyüttese, az európai földi bázisú csillagászat zászlóshajója ma ünnepli működésének 20. évfordulóját. A csillagászat új korszakát megnyitva a VLT első egysége 1998. május 25-én látta meg az „első fényt”. A következő években további három 8,2 méteres távcsőegység készült el, és az óriások csapata négy kisebb segédteleszkóppal (AT) is kiegészült, amelyek a VLT Interferométer részei. Az interferométerben először 2005-ben egyesítették két segédteleszkóp fényét, létrehozva így egy 200 méter átmérőjű távcsőnek megfelelő virtuális teleszkópot, amellyel azóta is rendszeresen észlelik csillagok felszínét.

Az ESO VLT távcsőegyüttese működés közben. Az ESO VLT távcsőegyüttesének egyik tagja mesterséges csillagot hoz létre az Atacama-sivatag egén, a Tejútrendszer felett. A VLT 2018 májusában ünnepli működésének 20. évfordulóját. A 4 lézercsillagos vezetőrendszer (4LGSF) négy, egyenként 22 wattos lézernyalábbal hoz létre mesterséges vezetőcsillagokat a felsőlégkörben található nátriumatomok gerjesztésével, amelyek úgy ragyognak, mintha valódiak lennének. A mesterséges csillagok az adaptív optikai rendszerek számára lehetővé teszik a földi légkör turbulenciái által okozott elkenődés kompenzálását, így a távcsövek élesebb képeket hozhatnak létre. (ESO/P. Horálek)

A VLT természetesen nem működhetne világszínvonalú műszerpark nélkül, amelyet az ESO közösségének csillagász és mérnök szakemberei szoros együttműködésben fejlesztettek. A VLT egyik legújabb izgalmas eszköze a 4 lézercsillagból álló vezetőrendszer, amely négy darab, egyenként 22 wattos lézernyalábbal hoz létre mesterséges csillagokat a felsőlégkörben, ezek pedig az adaptív optika néven ismert technikával a légköri turbulenciák okozta zavarok miatt fellépő hatásokat segítenek korrigálni.

A VLT műszereinek teljes kapacitása foglalt – tavaly a kért összes észlelési idő ötszörösen haladta meg a rendelkezésre állót. A sikeres távcsőidő-pályázatok megvalósítása során több ezer referált tudományos cikk alapjául szolgáló adat keletkezett – csak 2017-ben 600-nál is több cikket publikáltak a VLT adataira alapozva.

A VLT a naplementében. A VLT távcsőegyüttes az európai földi bázisú csillagászat legfontosabb észlelőeszköze. A Paranal-csúcson helyet foglaló négy nagy távcső és a további négy segédteleszkóp 20 éves működésük során a modern csillagászat legérdekesebb felfedezéseihez járultak hozzá. Ezen a drónról készült felvételen a Cerro Paranalon működő másik két műszer, a VLT Égboltfelmérő Távcső (VST) és az Optikai és Infravörös Csillagászati Égboltfelmérő Távcső (VISTA) is látható, utóbbi a fő platform mögötti csúcson. (G. Hüdepohl (atacamaphoto.com)/ESO)

Az ESO legnagyobb obszervatóriumának tudományos teljesítménye nem csak mennyiségben, de minőségben is kiemelkedő. A VLT a csillagászat számos területén járult hozzá áttörést jelentő eredményekhez, az ESO 10 legfontosabb csillagászati felfedezése közül hét fűződik hozzá.

Például 2009-ben a VLT volt az a műszer, amelyik először készített közvetlen felvételt egy másik csillag körül keringő bolygóról, majd segítségével 2010-ben szintén elsőként sikerült elemezni egy szuperföld légkörének összetételét. Az ESO bolygóvadász-képességeit a SPHERE műszerrel fejlesztette, amelyet 2014-ben állítottak üzembe a VLT-n.

A VLT-vel két évtizeden keresztül végzett nagyon pontos megfigyelések felfedték a csillagok mozgását a galaxisunk centrumát uraló szupernagy tömegű fekete lyuk körül. Ez a téma továbbra is alapvető fontosságú – a VLT ezen a héten is az S2 jelű csillagot vizsgálja, amint az éppen a rejtőzködő szörny közelében halad el. A múlt évben pedig az ESO távcsőarmadája, köztük a VLT, szintén elsőként egy másik egzotikus jelenséget is észlelt: egy gravitációshullám-forrásból érkező elektromágneses sugárzást.

A VLT és a fénylő Tejútrendszer. Az éjszaka beköszöntével a ragyogó Tejútrendszer is feltűnik az Atacama-sivatag kristálytiszta egén. A Cerro Paranalon a VLT távcsőegyüttes megkezdi az éjszakai észlelést. (A háttérben balra a Cerro Armazones.) A VLT két égre szegeződő lézernyalábja „műcsillagokat” hoz létre. Ezek a műcsillagok az adaptív optika néven ismert technika részei, amelyeket szenzorok detektálnak, hogy mérjék a légkör által okozott torzítást. Ha ez ismert, az információ felhasználható a csillagászati képek korrigálásához, nagyban javítva azok minőségét. (G. Hüdepohl (atacamaphoto.com)/ESO)

Tudományos örökségén túl a VLT meghatározó szerepet játszik az ESO Rendkívül Nagy Távcső (ELT) műszerének technológiai előkészítésében is, amelynek építése már folyik Chile északi részén az Atacama-sivatagban, 23 kilométerre a VLT helyétől. Az ESO élvonalbeli obszervatóriumok, mint például a VLT építésében és működtetésében szerzett tapasztalatai nélkülözhetetlennek bizonyulnak a földi bázisú csillagászat új mérföldköve, az ELT fejlesztésében.

Forrás: ann18035-hu

Hozzászólás

hozzászólás