Gázlövedékek az Orion-ködben

839

A téli égbolt kisebb műszerekkel is elérhető látványossága az Orion-köd. A nagy kiterjedésű ködösség egy viszonylag közeli, alig 1500 fényévnyire található csillagkeletkezési régió, melynek sűrű gáz- és poranyagát a belsejében található, nagy tömegű csillagok módosítják. Már 1983-ban, a látható fény tartományában készített képeken is sikerült azonosítani néhány érdekes kozmikus “lövedékeket”, amelyek a központból kifelé haladnak. Közel tíz évig tartott, mire fény derült a természetükre: ezek valójában olyan gázcsomók, amelyeket a ködösség belsejében a nagy tömegű csillagok keletkezésékor lezajlott, nagy energiájú folyamatok dobtak ki, és jelenleg is akár 400 km/s sebességgel, vagyis körülbelül a lokális hangsebesség tízszeresével haladnak kifelé. Az érdekes szuperszonikus képződmények, valamint a ködösségben hagyott nyomaik finom részleteit azonban a földi légkör folyamatosan változó torzító hatása elmosta a felvételeken.

A valóságban igen nagy kiterjedésű, tetejüknél a Pluto átlagos naptávolságánál akár tízszer nagyobb átmérőjű struktúrák részletesebb tanulmányozását teszik lehetővé a 8,1 m-es északi Gemini-teleszkóp új felvételei. Elkészítésüket lézerrel előállított műcsillag és adaptív optikás kamera tette lehetővé. A rendszerben mükődő szilárdtestlézer keskeny nyalábja a földi légkörben kb. 90 km-es magasságban lévő nátriumréteget gerjeszti, és a műszer az így kialakuló világító referenciacsillagot használja fel a légkör pillanatnyi torzításának meghatározására. Ezt ismerve az éppen felvett égterület eredeti, torzításmentes képe is visszaállítható.

A közeli infravörös tartományban készített képekből összeállított felvételen jól látszik, amint az ütközések következtében mintegy 5000 fokra felhevülő vasatomok kékes színben világítanak az egyes “lövedékek” csúcsaiban. A kölcsönhatások során mind a lövedékeket, mind pedig a felhő anyagát alkotó molekuláris hidrogén 2000 fokra hevül fel. A csőszerű nyomok narancssárga színben fénylő tartományokként jelennek meg a képen – egy-egy ilyen nyom hosszúsága mintegy fényévnyi. A számítások szerint a lövedékek viszonylag fiatalok, kidobódásuk óta még ezer esztendő sem telt el. Az elkészített képek rendkívüli felbontása és részletgazdagsága pedig lehetővé teszi, hogy az elkövetkező időszakban a lövedékek haladása miatt évről-évre bekövetkező változások is nyomon követhetők legyenek.

Elsőként a vizsgált tartományt ábrázoló nagy felbontású felvételt mutatjuk be. Ez az égbolt mintegy 50×50 ívmásodperces tartományát ábrázolja, a kép eredetijének felbontása pedig mintegy egytized ívmásodperc.

A Gemini Obszervatórium felvétele. A kép a teleszkóp NIRI kamerájával, az ALTAIR adaptív optikai rendszer és lézeres műcsillag felhasználásával készült (Forrás: Gemini Observatory)

A következő, nagy látószögű felvétel mutatja a részletesen megvizsgált terület pontos elhelyezkedését a nagy kiterjedésű Orion-ködkomplexumon belül.

 
A 4 méteres Blanco-teleszkóp ISPI műszerével készített infravörös felvétel az Orion-ködről. A jobb felső részen látható négyzet alakú terület jelzi a Gemini által megörökített égrészt (Inter-American Observatory, Cerro Tololo, Chile. Forrás: Gemini Observatory)

Utolsó képünkön a műcsillagot létrehozó lézernyaláb látható. A felvétel a rendszer 2006. júliusi telepítését követően készült, egy perces expozícióval. A lézeres műcsillaggal működő adaptív optikai rendszer működését részletesen bemutató animáció itt érhető el.

 

Forrás: Gemini Observatory, 2007. március 22. 

Hozzászólás

hozzászólás