Repülő űrdenevér az Orionban

2896

Tőlünk kétezer fényév távolságban, az Orion csillagkép egyik legsötétebb szegletében megbújva terjeszti ködös szárnyait a csillagközi térbe az Űrdenevér. Bár a magjában elhelyezkedő fiatal csillagokat átlátszatlan porfelhők rejtik el előlünk, azok ragyogó sugárzása még így is megvilágítja a ködöt. Ahhoz túlságosan halvány, hogy szabad szemmel megpillanthassuk, azonban az ESO VLT távcsőegyüttesének ez idáig legrészletesebb felvételén az NGC 1788 felfedi lágy színeit.

Az ESO VLT távcsőegyüttesével is megörökítették az Orion (Vadász) csillagkép legsötétebb szegletében rejtőzködő, NGC 1788 katalógusjelű éteri ködöt, ismertebb nevén az Űrdenevért. Maga a denevért formázó reflexiós köd nem bocsát ki fényt, csak a magjában megbújó, a porfelhőkön keresztül csak homályosan sejthető fiatal csillagok halmazának fényét veri vissza. Az NGC 1788 első leírása óta a műszerek nagyon sokat fejlődtek, a VLT-vel készített kép a valaha rögzített legrészletesebb felvétel az objektumról.

Az ESO VLT távcsőegyüttese FORS2 műszerének felvétele a denevért formázó NGC 1788 katalógusjelű reflexiós ködről (ESO)

Bár úgy tűnik, hogy a kísérteties köd az Orion többi objektumától elszigetelt, a csillagászok mégis úgy vélik, hogy alakját a mögötte elhelyezkedő nagy tömegű csillagok intenzív csillagszele formálta. A nagyon forró plazmaáramok a légkörük külső részéből indulnak ki hihetetlenül nagy sebességgel, az Űrdenevér születő csillagait csapdába ejtő formára alakítva a ködöt.

Az NGC 1788-at elsőként a német–angol csillagász, William Herschel írta le, aki felvette az objektumot arra a listájára, amely később alapjául szolgált a mélyég-objektumok egyik legfontosabb katalógusának, az NGC-nek (New General Catalogue, Új Általános Katalógus) [1]. A kicsi és halvány ködről korábban már az ESO La Silla Obszervatóriumában működő MPG/ESO 2,2 méteres teleszkóppal is készült gyönyörű felvétel, az újhoz képest azonban az – ahogyan szokták mondani – a kanyarban sincs. Az Űrdenevér időtlenné merevedett poros szárnyainak legapróbb részleteit is megörökítő felvétel az ESO egyik legsokoldalúbb műszerével, az éppen húszéves FORS2-vel (Focal Reducer and low dispersion Spectrograph 2) készült.

A finom szerkezetű NGC 1788 köd az Orion csillagkép sötét, ritkán látogatott szegletében figyelhető meg. Bár a szellemszerű ködnek látszólag nincs kapcsolata az Orion fényes csillagaival, azok intenzív csillagszele és fénye jelentős hatást gyakorol rá, fiatal napok tömegének otthonát formálja belőle. A Digitized Sky Survey 2 égboltfelmérésből származó kép 3 × 2,9 fokos látómezőt fed le, jól látható rajta, hogy az Denevér-köd egy sokkal nagyobb ködösség része. (ESO/Digitized Sky Survey 2. Acknowledgement: Davide de Martin)

A FORS2 a Paranal Obszervatórium VLT távcsőegyüttese egyik 8,2 méteres egységének (Antu) műszere, amelyet az, hogy képes az égbolt nagy területének kivételes részletességű leképezésére, az ESO csúcstechnológiájú műszerflottájának egyik legkapósabb tagjává tett. A 20 évvel ezelőtti első fény óta a FORS2 a „műszerek svájci bicskája” néven vált ismertté. Az elnevezés alapja működési módjainak széles skálája [2]. A FORS2 sokoldalúsága a tisztán tudományos célú felhasználáson túlra vezet – képessége a kiváló minőségű, gyönyörű felvételek készítésére különösen alkalmassá teszi a nagyközönség elérését célzó tevékenységre is.

A felvétel az ESO Kozmikus Gyöngyszemek programjának keretében készült, amelynek célja, hogy az ESO távcsöveivel érdekes, vizuálisan látványos objektumokról rögzítsenek az oktatási és népszerűsítő tevékenységben felhasználható képeket. A program során azokat az időszakokat használják ki, amikor a körülmények miatt a távcsövek nem tudnak tudományos célú észleléseket végezni, és – a FORS2 segítségével – ilyenkor lélegzetelállító felvételeket rögzítenek az éjszakai égbolt legérdekesebb objektumairól, mint például erről az összetett reflexiós ködről. Nem kizárt azonban, hogy az ekkor gyűjtött adatok tudományos célokra is alkalmasak lehetnek, ezért azokat az ESO archívumán keresztül a szakcsillagászok számára is elérhetővé teszik.

[1] 1864-ben John Herschel publikálta a Ködök és halmazok általános katalógusát (General Catalogue of Nebulae and Clusters). A korábbi átfogó katalógusokon alapuló munka több mint ötezer érdekes mélyég-objektumot listázott. Huszonnégy évvel később ezt a katalógust kiegészítve adta ki John Louis Emil Dreyer a lenyűgöző mélyég-objektumok teljességre törekvő gyűjteményét, a Ködök és csillaghalmazok új általános katalógusát (New General Catalogue of Nebulae and Clusters of Stars, NGC).

[2] Azonkívül, hogy képes az égbolt nagy területeit pontosan leképezni, a FORS2 egyszerre az éjszakai égbolt több objektumának színképét is tudja rögzíteni, illetve a fény polarizációs viszonyait is képes elemezni. A FORS2 által szolgáltatott adatok minden évben száznál több tudományos cikk alapjául szolgálnak.

Forrás: eso1904hu – Képrovat

Hozzászólás

hozzászólás