A Jupiter Europa holdja a Naprendszer egyik legtöbb reménnyel kecsegtető égitestje a Földön kívüli élet keresése szempontjából. A saját Holdunknál valamivel kisebb Europa felszíne szinte teljesen mentes a kráterektől, ami viszonylag fiatal korra utal. A Voyager-szondák és a Galileo adatai alapján kiderült, hogy az Europa repedezett jégkérge alatt roppant mély, feltehetően külső hatások által felfűtött, sós vizű óceán rejtőzik. A Galileo mérései szerint a jégkéreg nagy táblákban mozdul el helyi olvadások alkalmával, hasonlóan a földi jéghegyek mozgásához. A dermesztően hideg, alig 130 K (-142 ºC) hőmérsékletű felszín alatt azonban jelentősen melegebb tartományok is létezhetnek, amelyekhez a szükséges hőt a Jupiter és a többi Galilei-féle hold által kiváltott árapályfűtés szolgáltatja – ugyanaz a folyamat, amely az Io aktív vulkánjainak létezéséért felelős. A tenger fenekén meleg feláramlások is létezhetnek – a víz alatti vulkánok a Földön is megfelelő körülményeket teremtenek mikrobák életközösségei számára.
A tengeralattjáró fantáziaképe (Forrás: Universe Today)
A hatalmas óceánban esetleg létező élet felkutatására Carl T.F. Ross (University of Portsmouth) egy speciális ötvözetből készült tengeralattjárót ír le „Az Europa óceánjait felfedező tengeralattjáró terve” címmel publikált cikkében (Journal of Aerospace Engineering, 2007. július). Tekintettel arra, hogy a hold óceánjai akár tízszer is mélyebbek lehetnek, mint a földi világtengerek, a kutató a hangsúlyt a jármű szerkezetére helyezi, amelynek ellen kell állnia a hatalmas nyomásnak. Az elképzelés szerint a jármű 3 méter hosszú és 1 méter átmérőjű, henger alakú eszköz lenne, amelynek elkészítéséhez mind szilárdság, mind rugalmasság tekintetében megfelelően erős speciális fém-, ill. összetett kerámiaötvözeteket használnának fel. A jármű meghajtásához, a kommunikáció fenntartásához, illetve a tudományos műszerek energiaellátásához jelenleg üzemanyagcellákat terveznek, de elképzelhető, hogy az eljövendő évek technológiai fejlődése más energiaforrást is biztosít.
A Jet Propulsion Laboratory munkatársai jelenleg egy olyan projekten, az Europa Explorer tervezetén dolgoznak, amely fontos elővizsgálatokat végezne egy későbbi felszín alatti szonda számára. Ennek keretében egy alacsony pályán keringő egységet juttatnának az Europához annak végleges eldöntésére, hogy valóban létezik-e a jégpáncél alatt közvetett módszerekkel kimutatott óceán. A küldetés fontos előkészítő lépés, mivel nemcsak olyan kémiai anyagok eloszlását kutatná, amelyek fontosak lehetnek a prebiotikus folyamatok szempontjából, hanem feltérképezné a felszínt és a jégkéreg alsó felületét is. Ezzel fontos információkat szolgáltatna a későbbi leszállások számára. A helyszíni mérések révén lehetővé válna a jégpáncél vastagságának pontosabb meghatározása, illetve a tengeralattjáró számára fontos, vékonyabb jégkéreg felkutatása. Emellett a keringő egység „forró foltokat” is keresne, amelyek nemrégiben lezajlott geológiai eseményeket, esetleg vulkáni aktivitást jelezhetnek.
Ross szerint a küldetés biztosan nem valósul meg még legalább 15-20 évig, de addig is számos műszaki probléma vár megoldásra. Az egyik legnagyobb kérdés, hogyan tudja a tengeralattjáró befúrni magát a jégpáncél alá, vagy megolvasztani azt egy kis tartományban maga alatt. Remélhetőleg akadnak vékonyabb tartományok a jégpáncélon, de ennek ellenére megeshet, hogy egy teljes nyomottvizes atomreaktort kell elhelyezni a szondán a jégpáncél átolvasztásához szükséges energia előállítására.
Bár Ross igen pozitív visszajelzéseket kapott kutatótársaitól (akik között a jelenlegi brit királyi csillagász, Sir Patrick Moore is szerepel), a terv pillanatnyilag éppen ellentétben áll a NASA hosszú távú, Holdra történő emberes visszatérést célzó elképzeléseivel. Többek között a tervezett JIMO (Jupiter Icy Moon Orbiter) szonda is ennek esett áldozatául a 2007-es pénzügyi évben.
Forrás: Universe Today, 2007. augusztus 29.
