Becsapódási kráterhármast találtak a Marson

331

A NASA Mars körüli pályán keringő MRO szondájának felvételein egy összetett, tripla krátert találtak, amit egy hármas kisbolygó vagy üstökösmag becsapódása hozhatott létre az Elysium-síkságból kiemelkedő Tartarus-hegység közelében.

A jelenleg is Mars körüli pályán keringő Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) felderítő szonda nagyfelbontású kamerájának (HiRISE: High Resolution Imaging Science Experiment) 2014. december 2-án és 15-én készített felvételein az Elysium-síkságon olyan három, szorosan egymás mellett levő kis krátert fedeztek fel, amelyek egy hármas rendszert alkotó kis égitest becsapódásával keletkezhetett.

A szorosan egymás mellett található kráterek közül a két nagyobbik összefüggő, elnyújtott alakú mélyedést alkot, míg a harmadik kráter kisebb és az elnyújtott kráter-alakzat peremén fekszik. A nagyobbik két kráter mintegy néhány száz méteres méretű.

A HiRISE műszerrel történt vizsgálatokat a Univ. of Arizona Bolygó- és Holdkutató Laboratóriumának (LPL) munkatársai végezték Eric Pilles vezetésével. A kutatók szerint a kráterhármast egy hármas rendszert alkotó kozmikus test becsapódása hozta létre és nem külön-külön, egymástól nagyon eltérő időpontban érkező testek becsapódásáról van szó. Ezt alátámasztja, hogy a kráterek környezetében a becsapódáskor kidobott anyag egyenletesen terül el, nincs nyoma törmelék-átfedéseknek, amelyek akkor jönnek létre, amikor egy későbbi becsapódás törmeléke elfedi az előző kidobott anyagát. Továbbá a kráterek folytonosan mennek át egymásba, ami szintén egyidőbeli keletkezésre utal.

20150130_tripla_krater_a_marson_1
Az MRO szonda HiRISE nagyfelbontású kamerájával készített felvételen a kráterhármas két nagyobb krátere “egybeolvadva” látszik, ami a becsapódó kis égitest két nagyobb darabjának felszíni becsapódási nyoma. A két kráter közös határánál egy kis “befűződés” nyoma látszik. A harmadik, az előzőeknél kisebb test által kialakított kráter jobbra lent látható a kettős becsapódási nyom peremén (NASA/JPL/LPL Univ. of Arizona).

A Mars Elysium-síksága egy hatalmas terület a vörös bolygó felszínén és a síkvidékből több helyen is kisebb kiemelkedések, hegységek emelkednek ki, mint például a Tartarus-hegység. A Tartarus-hegység közelében található a most felfedezett kráterhármas is, amelynek marsrajzi (areografikus) koordinátái közelítőleg keleti hosszúság 167,2 fok, északi szélesség 13,8 fok. Az alábbi képen a Tartarus-hegység és közvetlen környezete látható; a piros téglalap a frissen felfedezett kráter-triplettet jelöli.

20150130_tripla_krater_a_marson_2
Az Elysium-síkság részlete a Tartarus-hegység közelében (kép: NASA).

A terület megtalálását megkönnyíti, hogy a kráterhármastól és a Tartarus-hegységtől nem messze emelkedik ki az Elysium-síkság nevét adó egyik hatalmas marsi pajzsvulkán, az Elysium Mons. A lenyűgöző méretű hegy csúcsa a környező sík terepszinthez képest mintegy 13,9 kilométerre magasodik a síkság fölé. Összehasonlításul: a marsi Olympus Mons csúcsa (Nix Olympica) a helyi domborzathoz képest mintegy 22 kilométerre magasodik. Az Elysium Mons és a Tartarus-hegység vidékét mutatja be a következő ábra.

20150130_tripla_krater_a_marson_3
A marsi Elysium-síkság és a rajta található Tartarus-hegység vidékét mutatja a marsi koordinátahálózattal ellátott térkép (NASA, USGS MOLA topomap).

Ami a kráterhármast létrehozó kis égitestet illeti, az egy hármas kisbolygó, esetleg üstökösmag lehetett. A kisbolygókkal való találkozás valószínűbb, mint az üstökösökkel, ezért feltehető, hogy inkább egy hármas kisbolygó ütközhetett a Marssal. A feltevést az is alátámasztja, hogy egyre több kettős vagy hármas kisbolygót ismerünk, legutóbb például a (357439) 2004 BL86 földközeli aszteroidáról mutatták ki radarcsillagászati megfigyeléssel, hogy kettős. Egyébként az első földközeli hármas rendszert alkotó kisbolygó a 2001 SN263, amelynek az areciboi rádiótávcsővel radar üzemmódban történt megfigyelési eredményéből mutat be a következő kép egy részletet.

20150130_tripla_krater_a_marson_4
Az első tripla földközeli kisbolygó, a 2001 SN263 radarképei 2008. február 12-én és 13-án (Cornell Egyetem, Arecibo Rádiócsillagászati Obszervatórium).

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás