06 – Aktív galaxisok, kvazárok

3032

A galaxisok egy különleges csoportját alkotják az úgynevezett aktív galaxisok, pontosabban az aktív maggal rendelkező galaxisok. Az aktív galaxismag kifejezés azt jelenti, hogy az ilyennel rendelkező csillagváros központi tartományában – magjában – folyamatosan hatalmas mennyiségű sugárzási energia szabadul fel. Ez a rendkívüli fényességű mag gyakran túlragyogja a szülőgalaxisát. Az első, nagy fényességű aktív galaxisokat Carl Seyfert fedezte fel 1943-ban. Majdnem két évtizeddel később az első, rádiótávcsövekkel végzett égboltfeltérképezések, majd a ’60-as, ’70-es években az optikai felmérések vezettek további különleges objektumok, a rádiótartományban intenzíven sugárzó rádiógalaxisok (pl. a Centaurus A), a több milliárd fényév távolságból is látszó kvazárok (a kvazár szó az angol quasar, "quasistellar radio source", "csillagszerű rádióforrás" kifejezésből ered), és a "csillagszerű objektumok" (QSO, quasistellar object) felfedezéséhez.

Jelenlegi ismereteink szerint ezen változatos, látszólag eltérő tulajdonságú objektumok valójában nagyon hasonlóak. Az aktív galaxismagok "motorja" egy szupernehéz (több millió naptömegű) fekete lyuk, amelybe egy úgynevezett anyagbefogási korongon keresztül folyamatosan hatalmas mennyiségű gázanyag hullik. Ezen anyag egy része ténylegesen behullik a fekete lyukba, míg más része a korongra merőleges, nagysebességű anyagsugárként, úgynevezett jetként kidobódik a galaxismagból. Az aktív galaxismagok egyesített elmélete szerint attól függően látunk rádiógalaxist, kvazárt, vagy más aktív galaxismagot, hogy milyen irányból látunk rá erre a különleges objektumra.


Az M87 rádiógalaxisról, illetve a magjáról készült rádiótérképen jól látszik a magból kidobódó anyagsugár, a jet


A Centaurus A rádiógalaxis


Távoli kvazárok a Hubble Űrtávcső felvételein


Fantáziarajz egy kvazár magjáról


Magyarázó ábra az aktív galaxismagok egyesített elméletéhez

Hozzászólás

hozzászólás