Távozott egy vezető magyar űrkutató: Szegő Károly (1943–2022)

4477

Életének 78. évében 2022. január 22-én váratlanul elhunyt Szegő Károly fizikus, a magyar űrkutatás és űrfizika egyik legkiemelkedőbb egyénisége.

Szegő Károly tudományos tanácsadó, az MTA doktora, a Wigner FK professzor emeritusa 1943. augusztus 17-én született Budapesten.

Szegő Károly fizikus (1943–2022)

Pályáját elméleti részecskefizikusként kezdte, csoportelméleti módszerek alkalmazásával foglalkozott. Érdeklődése az 1980-as évek elején fordult az űrfizika felé, különösen az üstökösök felszínét, a felszíni folyamatokat, a napszél és az üstökösök kölcsönhatását vizsgálta.

Társ-vezetője volt a Halley-üstökös megismerésére nemzetközi részvétellel indított szovjet VEGA űrmisszió (1986) irányító testületének. E kutatás során az emberiség történetében először készítettek képet egy üstökös magjáról, meghatározták az üstökösmag méretét, forgását, modellezték az üstökös felszíni aktivitását. Az 1980–1987 közötti időszakban született tudományos közleményei közül 4 bekerült a „Naprendszer kutatása” témakörben világszerte legmagasabb idézettségű 7 publikáció közé. Eredményeit 1986-ban Állami Díjjal ismerték el.

A későbbiekben vendégkutató volt a NASA Pioneer-Venus Orbiter missziójában, társkutatóként részt vett a Mars kutatására 1988-ban indított Fobosz–2 misszió plazmafizikai kísérleteiben. Jelentős eredményeket ért el a Vénusz tanulmányozásában. Társkutatója volt a NASA által a Szaturnusz bolygó tanulmányozására indított Cassini misszió plazmafizikai kísérleteiben, majd az ESA Rosetta missziójának plazmafizikai kísérletében. E misszió 2014-ben érte a 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstököst. Az utóbbi években a Merkúr bolygóhoz küldött BepiColombo nevű ESA misszió SERENA plazmakísérletében vett részt.

Szegő Károly az 1975-ben megalakult MTA KFKI Részecske és Magfizikai Kutatóintézet első igazgatója volt egészen 2002-ig. 2002–2012 között a Magyar Tudományos Akadémia Kutatóintézeti Főosztályának főosztályvezetőjeként szervezte és támogatta az akadémiai kutatóhálózat munkáját.

Szegő Károlyt a Wigner FK saját halottjának tekinti. Nyugodjék békében, emlékét megőrizzük.

A fenti megemlékezés Lévai Péter J. főigazgatónak az ELKH Wigner Fizikai Kutatóközpont honlapján megjelent írása nyomán készült.

Alább néhány további gondolatot és emléket ismertetek. Szegő Károly az MTA Csillagászati és Űrfizikai Tudományos Bizottságának is a tagja volt, és támogatta a hazai csillagászati kutatásokat is. Meg kell még említeni, hogy Szegő Károly a tudományos és tudományszervező munkásságán túl jelentős magas szintű tudományos ismeretterjesztő munkát is végzett, amit számos rádiós és televíziós interjú is jelez. Ezeken kívül például a Mindentudás Egyetemén is tartott előadást 2002-ben a kozmikus környezetünkről, valamint 2011-ben az Óbudai Polaris Csillagvizsgálóban a rejtélyes Vénusz bolygóról.

Szegő Károly űrfizikus a „Környezetünk: a Naprendszer” című előadás közben (Mindentudás Egyeteme, 2002. november 25.).

E sorok írójának közvetlen személyes emlékei vannak Szegő Károlyról. 1981–1992 között a nevezetes Halley-üstökös helyszíni vizsgálatára 1984-ben indított VEGA űrszondák fedélzeti televíziós képfelvevő rendszerének (TVS) kifejlesztésében és a tudomány történetében először egy üstökös magjáról közvetlen közelről készített képfelvételek tudományos elemzésében és az eredmények közzétételében közvetlenül Szegő Károly mellett dolgoztam (az MTA KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetben, ma ELKH Wigner FK), főleg a szondák sikeres küldetését követően 1986-tól, valamint 1989–1992 között a képfelvételek archiválásában. Szegő Károly kutatói és kutatásszervezői dinamizmusa, tudományos éleslátása és elismertsége a nemzetközi tudományos életben példát adott és felejthetetlen élmény volt.

Források és kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás