• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    Kozmikus részecskéket gyorsító szupernóva







    Fontos e felfedezés a kozmikus sugárzás eredetének megértése
    szempontjából, amelyet olyan nagyenergiájú atommagok alkotnak, amelyek
    a Föld atmoszférájába is behatolnak a pólusoknál, és sokszor látványos
    sarki fényt okoznak. Az általánosan elfogadott nézet szerint a sugárzás
    nagy része a Nap aktivitásával, és ezzel kapcsolatban a
    fler-jelenséggel (napkitörés) függ össze, illetve hasonló eseményekkel
    más csillagok, pulzárok, vagy éppen fekete lyukak akkréciós korongja
    esetében. De a szupernóva-robbanások lökéshullámai is az elsőszámú
    gyanúsítottak között vannak. Ezt bizonyítják a Chandra észlelései is,
    amelyeket a Tycho-féle szupernóva-maradvánnyal kapcsolatban végzett.

    "Egyetlen
    objektum észleléséből még nem állíthatjuk bizonyosan, hogy a
    szupernóvák lökéshullámai lennének az elsődleges forrásai a kozmikus
    sugárzásnak," mondta John P. Hughes, a Rutgers Egyetem (Piscataway, New
    Jersey) kutatója és a kutatásokon alapuló, Astrophysical Journal-ben
    megjelent cikk egyik szerzője. "Erős bizonyítékokat találtunk arra
    nézve, hogy a lökéshullám legalább egy szupernóva-maradvány esetében a
    kozmikus sugárzást alkotó felgyorsított atommagok keletkeznek.”

    1572-ben
    Tycho Brahe, dán csillagász egy fényes „új csillagot” fedezett fel és
    tanulmányozott a Cassiopeia csillagképben. A jelenség korában
    szenzációt keltett, hiszen ellentétben állt azzal a nézettel, miszerint
    a csillagok (és néhány elfogadott kivételtől eltekintve az éjszakai
    égbolt is) változatlanok. Évszázadokkal később a Chandra észlelései
    révén a szupernóvák modern elméletének a robbanást követő állapotokra
    vonatkozó részei módosultak. A Hughes és kollégái által publikált
    eredmények révén bebizonyosodott, hogy a csillag robbanásakor keletkező
    lökéshullámok máshogy viselkednek, mint azt az eddig elfogadott
    elméletek leírták.

    A
    Chandra a szupernóva-maradványról készített felvételén egy táguló
    buborék (zöld és vörös) látható, amelyet nagyenergiájú elektronok (kék)
    alkotta rendkívül gyorsan mozgó héj vesz körül. (J. Warren, J. Hughes és társai nyomán)

    A
    szupernóva-maradvány a megfigyelések szerint kb. 10 millió km/h
    sebességgel tágul. A tágulás két, a röntgentartományban sugárzó
    lökéshullámot indukált: az egyiket a csillagközi anyag irányába
    (radiálisan kifelé), a másikat pedig a szupernóva-maradvány központi
    tartományának irányába. Ezek a lökéshullámok a repülőgépek
    hangsebességet átlépve kialakuló morajlás analógiájára hirtelen,
    jelentős nyomás- és hőmérséklet-változásokat produkálnak. A standard
    elméletnek megfelelően a középponttól kifelé haladó lökéshullám kb. két
    fényévnyire távolodott volna el (ez a Naphoz legközelebb eső csillag, a
    Proxima Centauri távolságának nagyjából a fele). Ehelyett a Chandra azt
    találta, hogy ez a távolság mindössze fél fényév.

    "A jelenség
    legvalószínűbb magyarázata az, hogy a kifelé haladó lökéshullám
    energiájának nagyrésze a robbanás során keletkezett részecskék közel
    fénysebességre gyorsítására fordítódik," mondta Jessica Warren, szintén
    a Rutgers Egyetemről, aki egyben az Astrophysical Journal-ben megjelent
    cikk egyik szerzője.

    Ezt megelőző, rádió- illetve
    röntgentávcsövekkel végzett mérések már megalapozták a feltevést, hogy
    a Tycho-féle szupernóva-maradvány lökéshulláma az elektronokat nagy
    sebességre gyorsítja fel. Ugyanakkor, mivel a felgyorsított atommagok
    csak nagyon gyengén sugároznak a rádió- illetve a röntgen tartományban,
    még nem gyorsította-e fel őket. A Chandra észlelései szolgáltatják
    eddig a legerősebb érveket emellett az elmélet mellett, hogy az
    atommagok tényleg az elektronok sebességének 100-szorosára vannak-e
    felgyorsítva.

    Hughes azt is hozzátette, hogy a Chandra a
    Tycho-féle szupernóva-maradvánnyal kapcsolatban végzett mérései
    jelentősen megváltoztatják a csillagászoknak a szupernóva-maradványok
    fejlődéséről alkotott elképzeléseit. Kozmikus sugárzásban lévő
    atommagok jelentős része módosítja a lökéshullám dinamikáját, és
    valószínűleg szükségessé teszi, hogy a kisugározott energia
    mennyiségének a szupernóva-maradvány bizonyos paramétereiből történő
    meghatározására a csillagászok egy újabb módszert fejlesszenek ki.

    Forrás: spaceflightnow.com 2005.09.22.

    Ez a bejegyzés Csillagok végállapotai kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul