A Mars és a Jupiter közötti fő kisbolygóövben kering a
Naprendszerben lévő aszteroidák, azaz kisbolygók legnagyobb része. Az
itt található anyagnak közel fele-kétharmada egyetlen kisbolygóban: a
Ceresben összpontosul. Utóbbi az új kutatások szerint nem csak közel
1000 km-es méretével tűnik ki társai közül – elképzelhető, hogy köpenye
vízjeget tartalmaz.
A kisbolygók felszíne fejlődéstörténetükről
árulkodik. Ilyen szempontból az eddig legtöbbet vizsgált objektum a
Vesta, amelynek felszínét vulkanikus kőzetek borítják. Utóbbi arra
utal, hogy belső hőforrásai révén anyaga jelentősen átalakult, részben
a felszínre jutott. Bár a Ceres a kisbolygók közül a legnagyobb, nála
mégsem sikerült hasonló jelenséget kimutatni. 2003 decembere és 2004
januárja között a Peter C. Thomas (Cornell Egyetem) vezette amerikai
kutatócsoport a Hubble Űrteleszkóp segítségével tanulmányozta az
égitestet. Az új megfigyelés nem a Ceres felszíni anyagával, hanem
alakjával kapcsolatban szolgált újdonsággal: kiderült a legnagyobb
kisbolygó formája meglepően közel áll egy szabályos ellipszoidhoz.
A
kisbolygók alakja rendkívül változatos. Ellipszoid formát akkor
várhatunk, ha a belső hőforrásaik nyomán saját tömegéből adódó
gravitációs terük képes anyagukat ún. hidrosztatikai egyensúlyban lévő
ellipszoidhoz közelivé alakítani. Utóbbi létrejöttét nagyon sok tényező
befolyásolja, a belső hő és a gravitációs erő mellett az anyag
szilárdsága-képlékenysége is fontos. A Ceres esetében ismerjük a
sűrűséget, a méretet, a tömeget – és most már az alakot is.
A HST felvételei a 9 óra tengelyforgási idejű Ceresről (NASA, ESA, J. Parker (SwRI), P. Thomas (Cornell), L. McFadden (University of Maryland, College Park) nyomán)
Az
alak pedig erősebben lapult, mint amit homogén belső anyageloszlásnál
várhatunk. Feltehetőleg réteges szerkezetű az égitest, és egy központi
mag is található benne. A differenciált szerkezet, az ellipszoid alak,
valamint az égitestek összetételét taglaló modellek alapján úgy tűnik,
hogy a Ceresben a kéreg és a köpeny egyik fő összetevője a vízjég. A
kisbolygót azonban ne úgy képzeljük el, mint az óriásbolygók
jégholdjait. A kisebb naptávolsága miatt ugyanis a vízjég nem stabil a
felszínén, ezért a felszíni rétege valószínűleg már rég kiszáradt, és a
vízjég az alatta lévő köpenyben lehet.
Forrás: STScI PR 2005-27
