• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    A Kései Nagy Bombázási Időszak







    A Naprendszer keletkezésének pillanatától az egyes bolygókra
    folyamatosan záporoznak a törmelékek, miközben krátereket hoznak létre
    a felszínen. Ez legintenzívebben a bolygók összeállása után
    történt, majd átmenetileg csökkent az aktivitás. A nagyobb égitestek
    kialakulásának befejező fázisában újra megnőtt a becsapódások
    gyakorisága, amit Kései Nagy Bombázási Időszaknak neveznek. Közel
    3,9-4,0 milliárd évvel ezelőtt sok hatalmas becsapódás történt, s ekkor
    keletkeztek többek között a Hold azon nagy kráterei, amelyeket később
    bazaltlávák töltöttek ki, és ma tengereknek nevezünk. A
    bombázás okára több feltételezés is született. Elképzelhető,
    hogy a maradék bolygócsírák ekkorra érték el maximális méretüket, így
    becsapódásaikkal sokkal nagyobb krátereket hoztak létre, mint a
    korábban becsapódó objektumok.

    Robert Strom (University of
    Arizona) és kollégáinak vizsgálatai alapján a kérdéses kataklizmára 3,9
    milliárd évvel ezelőtt egy igen rövid, 20 és 150 millió év közötti
    tartamú periódusban került sor. A kutatás keretében az égitestek
    felszínén megfigyelt krátereloszlást a kisbolygóknak a Mars és a
    Jupiter közötti kisbolygóövben megfigyelt méreteloszlásával
    hasonlították össze. Az elemzés sok érdekességre mutatott rá, amelyek
    alapján két eltérő becsapódásos időszakot különítettek el a
    Naprendszerben.

    A jelek szerint a mai kisbolygóövben mért
    eloszlás azonos lehet a Kései Nagy Bombázási Időszakban becsapódó
    objektumok eloszlásával. Olyan, feltehetőleg valamilyen gravitációs
    hatás idézhette tehát elő a bombázást, ami a kisbolygóövből
    egyenletesen válogatta ki a becsapódásra ítélt égitesteket. A
    későbbiekben megváltozott a becsapódó testek és az általuk létrehozott
    kráterek méreteloszlása. Ma már nem olyan a krátereloszlás és a
    becsapódó objektumok méreteloszlása, mint ebben a korai időszakban. A
    különbség oka, hogy napjainkban más folyamat állítja a bolygókkal
    ütköző pályára a földközeli égitesteket. A korai bombázásért szinte
    kizárólag a Jupiter, míg a mai becsapódásokért már más folyamatok
    is felelnek.

    Fantáziarajz a Föld és egy nagy aszteroida ütközéséről (NASA nyomán)

    A
    modellek szerint a Jupiter, összeállásának végén, a környezetében lévő
    kisebb égitestekkel kölcsönhatva kismértékben befelé vándorolt a
    Naprendszerben. A jelenség során az óriásbolygóval együtt mozgó
    rezonanciasávjai (ahol az égitestek pályái ugyan stabillá válnak, 
    ám a megnövekvö excentricitás miatt napközelpontjuk környékén a belső bolygók kilendítik őket a stabil helyzetből) végigsöpörték
    a kisbolygóöv egy részét. Ez sok égitestet indított a belső bolygók
    felé, létrehozva a Kései Nagy Bombázási Időszakot. A kataklizma
    keretében a becslés szerint kb. 20 ezer kráter jöhetett létre
    bolygónkon a 10 és 1000 km közötti méretekkel. A becsapódás-sorozat
    révén a legtöbb égitest felszíne erősen átalakult, emiatt alig találni
    3,9 milliárd évnél idősebb kőzeteket a Holdon, ill. a Földön. A
    modellek arra is rámutatnak, hogy a holdi becsapódások túlnyomó része
    (kb. 80%-a) kisbolygóktól és nem üstökösmagoktól származott.

    Miután
    a Jupiter migrációja leállt, csak kevés új égitestet állított a belső
    bolygókat keresztező pályára. A becsapódó objektumok méreteloszlása
    megváltozott, és kb. 3,8 milliárd évvel ezelőttől napjainkig
    nem módosult jelentősen. Eszerint a becsapódások kezdeti időszaka
    lezárult, azóta kevesebb és más méreteloszlású test bombázza a
    bolygókat.

    A Kései Nagy Bombázási Időszak után már egyéb
    folyamatok is fontos szerepet kaptak egyes aszteroidáknak a
    kisbolygóövből történő kiszórásában és a belső bolygókat keresztező
    pályára állításában. Ilyen például a Jarkovszki-effektus, amely a
    kisebb aszteroidák pályáját befolyásolja erősebben. Ez a hatás a
    napsugárzás elnyelése, majd a beérkezéstől különböző más irányba
    történő kisugárzása révén működik, és egy 20 km-nél kisebb aszteroidát
    néhány tízmillió év alatt távolíthat el a kisbolygóövből. Az új
    felismerés a kráterezettségen alapuló korbecslésre is hatással lehet. A
    korbecsléshez ugyanis a becsapódó égitesteknél ugyanazt az eloszlást
    használják – holott ezek szerint a Kései Nagy Bombázás Időszakától
    kezdve egy másik eloszlás jobban közelítheti a valóságot.

    Forrás: astrobio.net 2005.09.18.

    Ez a bejegyzés A Naprendszer fejlődése kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul