Csillagászok egy csoportja a NASA Spitzer űrtávcsövének felhasználásával fiatal, porkoronggal körülvett csillagokat tanulmányozott. A két vizsgált rendszer a DM Tauri és a GM Aurigae volt, amelyek a Taurus (Bika) csillagképben, tőlünk mintegy 420 fényévre találhatók. A kutatás során gyűrű alakú réseket fedeztek fel a csillagokat körülvevő porkorongban, ami a csillagok körül keringő bolygók jelenlétére utalt. A fiatal bolygók a porkorongok ezen réseiben találhatók, amiket gravitációs hatásuk révén söpörtek tisztára.
Az újonnan keletkezett bolygók azonban közvetlenül nem láthatók. A Spitzer űrtávcső Infravörös Spektográfjával (IRS, Infrared Spectrograph) elért eredmények közvetetten mutatják, hogy a csillagot körülvevő korong egy része hiányzik. Általában véve a csillagokat övező protoplanetáris korongokban az anyag a központi csillag közelében forróbb, így sugárzásának nagyobb részét a rövidebb hullámhosszakon bocsátja ki, ellentétben a külső, hűvösebb részekkel. Az új mérések szerint a két vizsgált rendszerben a rövidebb hullámhosszú sugárzás nem mutatható ki, ami azt jelenti, hogy a korongok központi része hiányzik. Csillagászati időskálán mérve ezek a csillagok igen fiatalok, így a gázfelhő, amelyből keletkeztek, még körülveszi őket. Emiatt a fiatal korú anyagkorongban észlelt üres, élesen határolt rések létezésére a legjobb magyarázat egy bolygó feltételezése, ami valószínűleg a mi Jupiterünkhöz hasonló. Ez pedig azért érdekes, mert a jelenlegi elméletek szerint az óriásbolygók kisebb testek összeállása során, sok millió év alatt keletkeznek, márpedig a vizsgált rendszerek becsült életkora rövidebb az elméletek által jósolt bolygókeletkezési időnél.
Fantáziarajz egy fiatal csillag porkorongját kisöprő bolygókról (NASA/JPL-CalTech nyomán)
A két csillag közül a GM Aurigae a fiatalabb, mindössze 1 millió éves lehet. Tömege alapján (1,05 naptömeg) szinte a Nap ikertestvére, így a Naphoz igen hasonló csillaggá fog fejlődni. Ha a Naprendszer helyére tennénk, a korongjában talált rés közelítőleg a Jupiter pályájától (736 millió km) az Uránusz pályájáig (2,72 milliárd km) terjedne, vagyis közelítőleg éppen akkora területet foglal el, mint saját Naprendszerünkben az óriásbolygók. Ez azt sugallja, hogy gyakorlatilag a mi Naprendszerünk legkoraibb állapotát látjuk a GM Aur körül, így tanulmányozásával saját bolygórendszerünk múltjába is betekintést nyerhetünk.
Forrás: spaceflightnow.com 2005.09.11.
