• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál

    Az Enceladus légköre







    A Cassini-űrszonda először 2005. február 17-én haladt el az
    Enceladus mellett 1167 km távolságban, majd március 9-én mindössze 500
    km-re közelítette meg. A magnetométer ekkor végzett mérései alapján a
    Szaturnusz mágneses erővonalai a hold közelében elhajlanak, emellett
    oszcillálnak is. Mindez arra utal, hogy a hold közelében sokkal több
    ion van, mint máshol a Szaturnusz körül. A kérdéses ionok feltehetőleg
    töltéssel bíró vízmolekulák, és a hold légkörét alkotják, illetve onnan
    szabadultak el.

    Az Enceladus (NASA nyomán)

    A ritka atmoszféra létezését már korábban is feltételezték a
    szakemberek, mivel az Enceladus környékén a legsűrűbb az E gyűrű. Az
    Enceladus felszínéről valamilyen folyamat(ok) révén vízjég jut ki az
    űrbe, amelyből sok molekula egy ideig a hold körül időzik, ritka
    atmoszférát alkotva. A Voyagerek maximálisan 90 ezer km-re közelítették
    meg az Enceladust, ilyen messziről nem is tudták volna kimutatni a
    jelenséget.

    A Cassini február 18-án 1,1 millió km távolságból megörökítette a
    Janusszal azonos pályán keringő Epimetheus holdat. A körülbelül 116
    km-es égitest a várakozásoknak megfelelően szabálytalan alakúnak
    mutatkozott a 6 km-es felbontású felvételen.

    Forrás: Nature.com

    Ez a bejegyzés Egyéb holdak kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul