A következő évtizedek grandiózus műszerfejlesztési terve a Square
Kilometre Array,
amely a várható több milliárd dolláros költségével a
szó szoros értelmében elszívja az egyéb rádiócsillagászati kutatásokra
fordítható pénzt. A közvetett hatások egyaránt veszélyeztetnek jelenleg
épülő és évtizedek óta sikeresen működő rádiótávcsöveket.
A SETI (Search
for Extraterrestrial Intelligence) program számára tervezett Allen
Telescope Array rádiótávcső-rendszer
befejezése kétségessé vált, miután a Microsoft egyik társalapítójaként
ismert milliárdos, Paul Allen a róla elnevezett program fő adományozójaként több
millió dollárt tart vissza, mivel eddig nem sikerült
további támogatásokat szerezni. A rádiótávcsövek
megépítésének gondolata az 1990-es évek
végén merült fel. Az eredeti költségvetés szerint a 350, kereskedelmi forgalomban is kapható
antennából álló rendszert 25 millió
dollárból megépíthették volna. Az ár azonban időközben 42
millió dollárra emelkedett, mivel a tudósok
2003-ban úgy döntöttek, hogy olyan eszközöket
használnak fel, melyek lehetővé teszik az egyéb
rádiócsillagászati alkalmazásokat is az
idegenek rádiójeleinek észlelése mellett.
2000-ben Allen 11,5 milliót szánt a kutatási
költségvetés részére, emellett
ígéretet tett további 13,5 millió
dolláros támogatásra az építkezéshez,
azzal a feltétellel, hogy a SETI Intézet összegyűjti a hiányzó 16 millió dollárt. Jelen
pillanatig azonban az intézet kevesebb mint 9 milliót gyűjtött
össze, így Allen közel 4 millió dollár
támogatást vont meg, amíg az intézet
eleget tesz a szerződésben vállalt kötelezettségeinek.
A jelenlegi keretből csak 42 antennát tudnak
megépíteni az év végéig, ami magában is elég az észlelések elkezdéséhez,
azonban a teljes rendszer sokkal nagyobb felbontású
felvételekkel szolgálhatna, viszonylag olcsón.
Emellett az építkezés hasznos
tapasztalatokkal szolgálhatna pl. a hasonló elven
működő jövőbeni antennarendszerek építéséhez,
mint amilyen a Square Kilometre Array is lesz.
Az Allen Rádiótávcső-hálózat első antennái
A 305 méteres
arecibói, illetve a világ több pontján
elhelyezett Very Long Baseline Array-hez tartozó
rádiótávcsöveknek is leépítésekkel és akár végleges bezárással kell szembenézniük. A
növekvő költségvetés ellenére az amerikai Nemzeti
Tudományos Alap (NSF) csillagászati döntéshozói számára világossá vált, hogy az új
élvonalbeli műszerek építése mellett nem
tudják üzemeltetni az összes jelenlegi távcsövet. Így létrehoztak egy szakmai bizottságot, melynek az volt a feladata, hogy
kidolgozzák mintegy 30 millió dollár megvonásának tervét – ez nagyjából
a létesítményekre jelenleg költött összegek negyede. Annak ellenére, hogy a bizottság javaslatai a csillagászat
minden területét érintik, a legvitatottabbak
valószínűleg a rádiócsillagászattal
kapcsolatosak, mivel javaslatuk szerint leállítanák az areciboi rádiótávcsövet és a
VLBA-t is, ha 2011-ig nem találnak olyan támogató
szervezetet, amely vállalná a működtetési
költségek 8, illetve 10 millió dolláros
részét.
A 305 m átmérőjű arecibói rádiótávcső
Az 1960-ban
épült, majd 1970-ben és 1997-ben felújított
Arecibo a világ legérzékenyebb rádiótávcsöve.
A hatalmas műszer rögzített, de a
Föld forgásának és a mozgatható
érzékelőknek köszönhetően az égbolt
40%-át tudják vele lefedni egy év alatt. Az itt elért
eredmények listáját gazdagítja az első
kettőspulzár felfedezése, emellett méretéből
fakadóan egyedülálló adottságai
vannak a földközeli aszteroidák
radarmegfigyeléséhez. A
Hawaii-tól
a Virgin-szigetekig több mint 8000 kilométer hosszan
elnyúló, 1993 óta működő VLBA hálózat
10 darab, egyenként 25 méteres antennából
áll. Munkája során egyedülálló
felbontásban tanulmányozza a kozmikus anyagkilövelléseket és
a galaxisok nagy tömegű központi fekete lyukait. Mindkét műszerrendszer
elvesztése évtizedekre meghiúsítaná a jelenleg művelt kutatások
folytatását.
Forrás:
Nature, 2006.11.01
New Scientist 2006.11.04.
