Mégis gyakori lehet az erős mágneses tér a csillagokban

2195

Egy nemzetközi kutatócsoport frissen publikált eredményei alapján sokkal több csillag rendelkezhet erős mágneses térrel, mint azt korábban gondoltuk. A felfedezés jelentősen befolyásolhatja a Napnál nagyobb tömegű csillagok fejlődéséről kialakult elméleteket.

Bár a csillagok mágneses terének mérésére korábban is rendelkezésre álltak módszerek, ezek mind csak a felszíni hatásokat voltak képesek észlelni. Detektálás hiányában eddig úgy becsülték, hogy a teljes csillagpopuláció legfeljebb 5 százaléka rendelkezhet erős mágneses térrel. Ennek folyományaként az érvényben lévő csillagfejlődési elméletek nem is igazán vették számításba a mágneses mező hosszú távú hatásait. Mindezidáig.

A Dennis Stello (University of Sydney) által vezetett kutatás egy új módszer alkalmazásával a csillag belsejébe próbált bepillantást nyerni, mégpedig nagy elemszámú minta esetében. A csillagászok felmérésüket a CalTech és a University of California hasonló kutatásaira alapozták, melyek alapján már korábban is ismert volt, hogy a csillag belsejében zajló oszcillációs folyamatokból következtetni lehet a jelen levő erős mágneses mezőre. A mag oszcillációi pontosan azon az elven működnek, mint egy harang rezgései, amelyet a nyomáshullámok oda-vissza történő ugrálása hoz mozgásba.

Jelen kutatásban a csillagászok a NASA Kepler szondájának méréseit használták fel, hogy asztroszeizmológiai analízissel felderítsék a fent említett oszcillációkat. Összesen 3600, a Napunknál legfeljebb kétszer nagyobb tömegű vörös óriás fénygörbéjét elemezték. A kutatók olyan apró, rövid élettartamú fényességváltozásokat kerestek, amelyeket a csillag magjához közeli oszcillációk válthattak ki.

160111_red_giants_dynamo
Napunk és a hozzá hasonló csillagok életük vége felé közeledve felfúvódnak és vörös óriásokká válnak. A friss eredmények alapján a csillagunkkal megegyező tömegű vörös óriások belsejében nem figyelhető meg mágneses tér, a legalább másfélszer nagyobb tömegűek többségénél viszont igen. (Forrás: University of Sydney)

Eredményeik szerint a vizsgált csillagok 20 százalékában nincs nyoma bizonyos oszcillációs frekvenciáknak. Ezeket a hiányzó rezgéseket a jelentős belső mágneses tér nyomhatja el a csillagmagban, amely akár tízmilliószor is erősebb lehet, mint Földünk mágneses mezeje. A felmérés alapján az ilyen, ún. módus szupressziót mutató csillagok tipikusan a Napunknál 1,6-2-szer nagyobb tömegtartományba esnek, amelyen belül arányuk megközelíti a 60 százalékot. Ugyanakkor a csillagunkkal megegyező tömegű vörös óriások esetében sehol sem bukkantak erős mágneses térre utaló nyomokra. Ez különösen annak fényében érdekes, hogy a magban fellépő mágneses tér jelentősen befolyásolhatja a magban lejátszódó fizikai folyamatokat, mint pl. a csillag belsejének forgását, ezzel pedig közvetve a csillag fejlődésére van hatással.

Jim Fuller (CalTech, posztdoktori ösztöndíjas), a tanulmány társszerzője kiemelte, hogy ez az eredmény az első nagy elemszámú detektálása a csillagok belső mágneses mezejének. Bár jelen kutatás csak a vörös óriásokra fókuszált, a jövőben terveznek más típusú – pl. hélium égető vagy halmazokban található – csillagokra is hasonló felmérést végezni.

Az eredményeket részletező cikk a Nature folyóiratban jelent meg.

Forrás: astronomy.com 2016.01.04., phys.org 2016.01.04.

Hozzászólás

hozzászólás