A Sagittarius Window Eclipsing Extrasolar Planet Search (SWEEPS)
program célja, hogy a Hubble Űrtávcsővel exobolygókat
keressen a Tejútrendszer központi régiójában. A HST egy hét alatt
180
ezer csillag fényességváltozásait mérte, melyek körül 16 égitest piciny
elhalványodásokat mutatott. Ezek egyik lehetséges oka a csillagok
körül keringő bolygók látóirányon való átvonulása, amely során a
bolygókorong által letakart csillagrész fényességével kevesebbet
mérhetünk. Már egy 1 jupitertömegű exobolygó is képes az Űrtávcső műszereivel
kimutatható fényváltozást okozni. A SWEEPS a telihold korongjának mintegy 2%-át
kitevő égterületen vizsgálódott, amelyben a csillagok a Tejút magjához
közel, tőlünk nagyjából 26 ezer fényévre találhatók.
A SWEEPS-04 jelzésű exobolygó csillaga a Sagittarius csillagképben (K. Sahu, STScI nyomán)
A
bolygójelöltek között összesen 5 darab ultrarövid periódusúra bukkantak, melyek
csupán pár óra alatt kerülik meg csillagukat. Egyikük, a SWEEPS-10
névre keresztelt planéta keringési ideje mindössze 10 óra, ami azt
jelenti, hogy nagyjából 500 ezer km-re keringhet csillagától (ez alig
nagyobb, mint az átlagos Föld-Hold távolság). Emiatt viszont a felszíni
hőmérséklete elérheti az 1700 fokot, és minimum 1,6 jupitertömegűnek
kell lennie ahhoz, hogy ilyen közeli pályán csillagának gravitációja
még ne szakítsa darabokra.
A bolygójelölteket több földi
távcsővel is megfigyelik a közeljövőben, hogy bizonyítást nyerjen: valóban nem
törpecsillagokról, hanem igazi bolygókról van szó. A Very Large
Telescope (VLT) segítségével már 2 jelöltről sikerült kimutatni, hogy
ezek ténylegesen planéták. Az egyik 10 jupitertömegű, ami
éppen alatta van a kb. 13 jupitertömegnél húzódó barnatörpe-határnak. A másik egy
3,8 jupitertömegű bolygó, amely a Napnál 25%-kal nagyobb tömegű
csillagát 4,2 nap alatt kerüli meg. A Hubble Űrtávcső adatai alapján arra
következtetnek a kutatók, hogy legalább 6 milliárd Jupiter méretű
bolygó lehet a Tejútrendszerben, így még bőven akadnak felfedezésre váró világok.
Forrás: STScI-PR06-34
