Felfedezték az első olyan kis égitestet, amely a csillagközi térből érkezhetett a Naprendszerbe. Erősen hiperbolapályán mozog, nagyon közel került a Naphoz, mégsem mutatott üstökösaktivitást. Egy más csillag körül kialakult egyszerű kisbolygó látogatta meg a Naprendszert.
A Naprendszer kutatásának történetében emlékezetes lesz 2017. október 18., amikor a Hawaii-szigeteken a Haleakala Obszervatórium Pan-STARRS1 1,8 méteres teleszkópjával felfedezték az ideiglenesen C/2017 U1 (PANSTARRS) jelölés mellett üstökösként katalogizált égitestet. A felfedezésekor csak 0,2 CSE-re (30 millió kilométerre) volt a Földől és 1,18 CSE-re a Naptól, miközben már a pályája távolodó szakaszán járt. Napközelben 2017. szeptember 9-én volt, amikor 0,248 CSE legkisebb távolságra közelítette meg központi csillagunkat. A kis égitest pályája síkja 58 fokos szöget zár be a földpálya (ekliptika) síkjával, ám a nagybolygók keringési irányával ellenkező irányban, vagyis retrográd pályán mozog.
A NASA JPL pályaelemei szerint a pálya excentricitása 1,181, ami erősen hiperbolikus pályát jelent, és rekord a maga nemében. Az eddigi excentricitás rekordot a C/1980 E1 (Bowell)-üstökös tartotta 1,051-del, de ez a Jupiter gravitációs hatásának volt köszönhető, azt megelőzően elnyúlt parabola volt a pálya alakja. A pályaszámítások szerint az új égitest 2017. október 14-én volt földközelben mintegy 0,16 CSE-re (24 millió kilométerre) bolygónktól. A pálya tengelyének iránya olyan, hogy a Lyra (Lant) csillagkép irányából érkezett.
Karen J. Meech (Hawaii Egyetem) és munkatársai az Európai Déli Obszervatórium (ESO) VLT (Very Large Telescope) egyik 8,2 méteres távcsövével részletesebben is megfigyelték a C/2017 U1-t és azt találták, hogy teljesen aszteroidaszerű, azaz nem mutat üstökösre utaló tulajdonságokat, kómát vagy csóvát. Az új jövevényt ezért átsorolták a kisbolygók közé, így jelenlegi hivatalos jelölése a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) 1995-ös nevezéktani megállapodása szerint A/2017 U1 lett.
Az alábbi kép az A/2017 U1 aszteroida pályáját mutatja a nagybolygók pályáihoz képest.
A következő képen az A/2017 U1 pályája látható a földpálya (ekliptika) síkjába vetítve.
Az alábbi kép azt érzékelteti, hogy az A/2017 U1 pályájának a földpálya és lényegében a többi nagybolygó pályasíkjára csaknem merőleges a pályasíkja.
A VLT megfigyelések alapján Karen Meech arra a következtetésre jutott, hogy az A/2017 U1 fényvisszaverő képességére 10%-ot feltételezve átmérője mintegy 160 méter lehet, tehát egy kis méretű aszteroidáról van szó. Lehetségesnek tartják, hogy ha egy másik csillag körül keletkezett, akkor a jegek kigázosodási (szublimációs) határán belül, csillagához közel alakult ki, mivel a Naphoz nagyon közel haladva (0,2 CSE) sem mutatott aktivitást, pedig ilyen közelségben a felszíni jegeknek erősen szublimálni kellett volna, és üstökösre utaló jelenségeket (kóma, csóva) előidézni. Mindenképp érdemes ennek a nagy valószínűséggel csillagközi eredetű kisbolygónak a további részletes megfigyelése nagy távcsövekkel, amire a gyorsan csökkenő növekvő földtávolság miatt csak néhány hete maradt a csillagászoknak. Utána az A/2017 U1 örökre elhagyja a Naprendszert, és vélhetően már soha többé nem tér vissza.
Az alábbi kép művészi elképzelés arról, hogyan is nézhet ki a felszínén jegeket nem tartalmazó kisbolygó, ami akár az A/2017 U1 is lehet…
A felfedezését követő napokban más obszervatóriumokban is megfigyelték az A/2017 U1 aszteroidát. Az alábbi három, egymás utáni felvételt a Tenagra Obszervatóriumban (Rio Rico, Arizona) Michael Schwartz és Paulo R. Holvorcem készítette.
A hír megjelenését a GINOP-2.3.2-15-2016-00003 “Kozmikus hatások és kockázatok” projekt támogatta.
Források:
C/2017 U1 (most A/2017 U1) PanSTARRS: az első csillagközi üstökös? – 2017. okt. 25.
Az első csillagközi égitest látogatása (Spektrum.de, 2017. okt. 26.)
Csillagászok felfedezték az első ismert csillagközi „üstököst” (ST, 2017.10.25.)
Az első csillagközi eredetű üstököst fedezték fel? (Univerese Today, 2017.10.26.)
