Február 26-án hajnalban jeles eseményre készültek az amatőrcsillagászok: látványos, igen szoros együttállásban kelt a Hold és a Vénusz. Az együttállás Ázsia délnyugati részén fedés volt, itthon azonban ezúttal meg kellett elégednünk a minimálisan alig 20 ívperc távolságú duó látványával.
Landy-Gyebnár Mónika, Alsóörs
Régóta készültem a fotózásra, több közeli helyszín is szerepelt a tervekben, de az időjárás közbeszólt: már este gyülekezett a pára, és az éjszaka közepén már csak 50 méteres látótávolság volt Veszprémben. Sajnos a környékünkön erős a ködhajlam, az egyetlen „menekülési útvonal” a Balatonra vezetett, ahol lenge délies szél fújt, és a parton ragyogó csillagos ég várt. Holdkeltére (03:20 UT) már felállított állványokkal vártam, a túlparton Siófok-Sóstó felett ugyan ült egy kis sekély ködmező, de kb. fél fokos magasságban már láthatóak voltak az égitestek. Mindkettő vérvörösen, halványan látszott ekkor, a Vénuszt csak pár perccel a Hold után lehetett szabad szemmel is megpillantani. A megkapó szépségű látványért érdemes volt korán kelni! Lassan araszoltak feljebb és feljebb, a vörös árnyalatot kb. 3,5 fok magasságig megtartották, utána lassan narancsos sárgába hajló, majd kifehéredő párost figyelhettem meg. A kissé párás levegőben a parti fényszennyezés ellenére is szépen lehetett látni a Tejutat, s csak a pirkadat fényei oltották ki. Ekkor azonban már a Hold árnyékos részén látható földfény tette érdekessé a látványt. Sajnos nagyon rövid az az időszak, amikor az ég még elég sötét, a földfény viszont domináns látványú – személyesen nekem ezért nagy kedvenceim a holdsarlók, a kontrasztos megvilágítás ugyan nehezen fotózható ekkora sarlónál, de egy falatka vékony felhő jó szolgálatot tett azzal, hogy tompította a sarló ragyogását.
Az égbolt igen gyorsan világosodott, s a közeli kikötő és park fáin ébredezni kezdtek a madarak is. A madarak, természetüknél fogva gyakran repkednek, s ahogy az alvóhelyet elhagyó csapatok áthúztak előttem az égen hangosan suhogó szárnyakkal, csivitelve, vijjogva, hápogva, károgva, igen gyakran keresztezték az együttálló párost is (http://www.flickr.com/photos/48975225@N08/sets/72157641564179903 ). A Balaton partján a madarak ébredése még csillagászati esemény nélkül is érdekes és izgalmas dolog, de így a ragyogó Vénusz és a Hold társaságában mesebeli hangulatú volt! A hajnali ég halvány, rózsás árnyalatát ilyenkor a víz is magára ölti, s a Hold vetette ezüsthíddal az apró hullámokon bőven kárpótoltak azért, hogy nem az előzetes terveim szerinti helyszínen tudtam fotózni.
Napkelte után még igen sokáig lehetett látni a párost, 06:40 UT-kor sikerült utoljára szabad szemmel is megfigyelni a Vénuszt a holdsarló mellett, ezt követően nyugat felől fátyolfelhők takarták már el őket.
A fotózás hosszú órái során sok-sok felvétel készült, így a Hold mozgása a Vénusz helyzetéhez képest igen látványosan bemutatható. Négy fotót választottam ki, melyeken ez a relatív mozgás, a páros egymáshoz viszonyított helyzetének változása követhető. A képek Nikon D5100 géppel, 300 mm Nikkor objektívvel készültek. Az időpontok (UT-ben) a bal felsőn kezdve: 03:39, 04:11, 05:03 és 06:20 (az utolsó már 45 perccel napkelte után). A nappali égen látható Vénusz esetében még a fázisát is meg lehet figyelni, mivel alig egy hónap van hátra a dichotómiáig, így jelenleg még egy kis kövérkés sarló a bolygószomszédunk. A következő Hold-Vénusz együttállás március 27-én hajnalban lesz, ekkor kb. 3 fok választja el őket egymástól, ez szintén szép látványt nyújt majd, érdemes lesz megfigyelni!
