Messze-messze a Nyúl csillagképet alkotó szabad szemes csillagok mögött, 42 ezer fényévnyire rejtőzik a téli-tavaszi égbolt egyik ritkán észlelt gömbhalmaza, a Messier 79. Megfigyelése érdekes, sőt kötelező feladat mindazoknak, akik ezekben a napokban vállalkoznak a Messier-maratonra.
Nagy Mélykuti Ákos, Szalánta és Bosta között félúton
A Lepus (Nyúl) csillagkép a látványos Orion „alatt”, vagyis attól délre helyezkedik el. Nem túl látványos konstelláció, főként a fölötte húzódó Orionhoz képest. Csillagai halványak, ebben az esetben is igaz, hogy erős képzelőerő szükséges ahhoz, hogy felfedezzük az általuk kirajzolt nyulat, habár ebben azért segítséget nyújtanak a régmúlt idők figurális csillagkép-ábrázolásai.
A Lepus mélyeges szempontból erősen lepusztult, ha szabad megengedni egy ilyen ócska szóviccet április 1-je alkalmából. Egyetlen Messier-objektum található ezen az égterületen, a Messier 79 jelű gömbhalmaz, azonban déli helyzete miatt (deklinációja -24 fok) eléggé elhanyagolt célpont. Az NGC leírása szerint meglehetősen nagy, rendkívül gazdag és sűrű gömbhalmaz; jól feloldható csillagokra. Fényessége 7,7 magnitúdó, látszó mérete 9,6′, távolsága 42 ezer fényév.
A hét képét Nagy Mélykuti Ákos készítette 2020. március 19-én, akkori fotografikus Messier-maratonja alkalmával, 200/800-as Newton-távcsővel és Canon 750D fényképezőgéppel. A felvétel vezetése láthatóan nem tökéletes, de nem is volt rá túl sok idő, hiszen nagyjából 100 célpont megörökítése egyetlen éjszaka során nem kis feladat, pontos tervezést igényel, ismétlésre nincs lehetőség.
Ha még ebben az észlelési szezonban látni szeretnénk az M79-et, netán magunk is megpróbálkozunk a Messier-maratonnal, az éjszaka legelső célpontjai között kell lennie, láthatóságából már tényleg csak napok vannak hátra.
