A Hell-kráter megjelenése, szépsége okán akkor is kiváló észlelési célpont lenne, ha nem a nagy magyar csillagászról kapta volna a nevét. Háromszáz évvel ezelőtt, 1720. május 15-én született Hell Miksa.
Kaszab Dénes, Gyöngyös
A felső imbriumi kora (3,75–3,2 milliárd év) dacára is fiatalos megjelenésű kráter a Triesnecker típusú, komplex kráterek közé tartozik. Átmérője 33 kilométer, mélysége 2200 méter. Szelenografikus koordinátái: 32,4° déli szélesség, 7,8° nyugati hosszúság. Az első negyedet követő, újhold utáni nyolcadik naptól figyelhetjük meg. Ha még sohasem próbálkoztunk az azonosításával, akkor is könnyű dolgunk lesz, mert a holdkorongon elfoglalt pozíciója miatt el sem lehet téveszteni. Az a legegyszerűbb út, ha az első negyed környékének legfeltűnőbb kráterhármasát, a Ptolemaeus–Alphonsus–Arzachel-triót hívjuk segítségül. Hosszabbítsuk meg ezt a három krátert összekötő képzeletbeli vonalat dél felé, éppen akkora távolsággal, amekkora a krátertrió hossza, és egy hatalmas átmérőjű, de sekély kráterhez érünk. Ez a nagyon idős, pre-nectari korú (4,55–3,92 milliárd év), 235 kilométer átmérőjű Deslandres-kráter, amely inkább csak síkságnak tűnik. A Hell-kráter a Deslandres nyugati pereméhez közel fekszik, gyakorlatilag egymagában áll, ezért is könnyű az azonosítása. A Deslandres-kráter korábban – igaz, nem hivatalosan – Hell-síkság néven volt ismeretes. A Deslandres nevet 1942-ben javasolta Eugène Michel Antoniadi (1870–1944) görög-francia csillagász, az akkor még javában élő Henri Alexandre Deslandres (1853–1948) francia csillagászról, amit az IAU 1948-as közgyűlésén el is fogadtak. Ha már a neveknél tartunk, a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a Hell nevet Schröternek köszönhetjük (1802).
Erről a hazai amatőrök között méltán népszerű kráterről, ahogyan azt várni lehet, sok megfigyelést találunk az archívumunkban. Az MCSE májusi virtuális észlelőhétvégéjén többen is célba vették a Hell-krátert. Kaszab Dénes május 1-jén fényképezte a nevezetes alakzatot.
A holdészlelést egyfajta időutazásnak is felfoghatjuk. Az biztos, hogy a Hell-kráter a keletkezése óta nem sokat változott. Leszámítva néhány parazitakrátert, amelyek a falakat és a krátertalajt díszítik, kráterünk éppen úgy néz ki, mint amikor megszületett. A sáncfalak még épek, a talajon látható csuszamlásnyomok és a kráter méretéhez képest hatalmas központi csúcs sem változott semmit. Figyeljük meg a képen, hogy a Hell egy nálánál valamivel nagyobb, idősebb, mára már alig felismerhető romkráterre telepedett. Ez a kráter olyan mértékben lepusztult, hogy csak nagy ritkán, alkalmas megvilágításnál vesszük észre. A Hell-kráter megfigyelésére kiváló alkalom nyílik május 30-án és június 29-én, az esti órákban. Ha tehetjük, ne szalasszuk el ezeket az alkalmakat! Akármekkora távcsővel is észlelünk, a Hell-kráter biztosan nem fog csalódást okozni.
Szöveg: Görgei Zoltán
