A Vénusz Nap előtti átvonulása egyike a legritkább jelenségeknek. Legközelebb június 6-án láthatunk ilyen jelenséget – életünkben utoljára.
Zana Péter, Etyek
2004. június 8-án a Vénusz-átvonulást Európa-szerte milliók követhették figyelemmel. Az érdeklődés óriási volt, hiszen az azt megelőző utolsó ilyen jelenség 1882-ben volt észlelhető. A jelenség nem csupán ritkasága, érdekes látványa miatt volt fontos, hanem tudománytörténeti szempontból is. Az Európai Déli Obszervatórium szervezésében sok ezer amatőr észlelő és középiskolás diák bevonásával újra megmérték a Csillagászati Egységet. Egészen a XIX. század végéig a Vénusz-átvonulások révén lehetett a legpontosabban meghatározni a Nap-Föld távolságot, vagyis a Csillagászati Egységet.
2004. június 8-án országszerte alig zavarták felhők a Vénusz méltóságteljes átvonulását a Nap előtt. Többen is sikeresen észlelték a Vénusz légkörét, amikor a bolygó belépett a napkorong elé, majd kilépett onnan. A bolygó légkörét „átvilágító”‘ napfény szóródása rövid időre érdekes fénykört vont a Vénusz köré. A jelenség előtt izgalmas kérdésnek számított, hogy vajon lehet-e látni szabad szemmel a Vénusz korongját? A bolygó mérete ugyanis éppen az emberi szem felbontási határán volt (1 ívperc) az átvonuláskor. Június 8-án aztán kiderült, hogy szinte mindenki képes észrevenni a Nap előtt éktelenkedő tűhegynyi éjfekete pontocskát. A Vénusz-korong rendkívül feltűnő volt, ami ragyogó napfelszín és a fekete bolygókorong erős kontrasztjával magyarázható.
Legközelebb 2012. június 6-án láthatunk Vénusz-átvonulást. Aki csak teheti, mindenképp figyelje meg a jelenséget, mert „esőnap” nincs! A következő Vénusz-átvonulásig, mely hazánkból is látható lesz, 2125. december 8-ig kell várni…
