„Becslések szerint a csillagászok több fényképet készítettek a Plejádokról, mint a csillagvilág bármely másik objektumáról.” – Struve, 1951
Fényes Lóránd, Piliscsév
Valóban így van: ha megnézzük az idehaza készült őszi fényképeket, a Plejádok majdnem minden galériában erős többséget alkot. Gyönyörű képződmény, a ragyogó csillagcsoport és a körülötte derengő seprűs szerkezetű köd nagyon sok fotós fantáziáját mozgatja meg. Nemrégiben Hét Képe volt volt egy szűkebb kivágású változat. Persze nem csak a fotósok kedvelt célpontja az M45 nyílthalmaz. A vizuálisan észlelők is könnyen gyönyörködhetnek az objektumban, hisz már binokulárban is gyönyörűen mutat. Kis felületi fényessége miatt a ködösség azonban nehezen észlelhető. Legkönnyebben megpillantható része talán a Meropétől délre elterülő NGC 1435 katalógusszámú diffúz-köd. Bátorító hír, hogy felfedezője, Ernst Wilhelm Leberecht Tempel 1859-ben 10 cm-es refraktorral észlelte. Igaz, azonosításához a korabeli feljegyzések szerint is inkább tiszta ég és megfigyelési rutin szükséges, mint nagy távcső.
Ezen a fotón a köd tágabb átfogásban látható, így felsejlenek a központi fényes régiót körülölelő egyéb ködösségek is. Bár a legtöbb esetben a halmazokat az a gázfelhő veszi körül, amelynek anyagából a csillagok létrejöttek, a Plejádok esetében nem ez a helyzet. Ennél az objektumcsoportnál a csillagközi porfelhő egyszerűen csak keresztülhalad a halmazon. Miután eltávolodik a halmaztól, megszűnik interakcióba lépni vele – folytatva útját az űr sötétjében számunkra ismét láthatatlan lesz.
A fénykép 2012 novemberében és decemberének első három hetében készült. Az időjárás nem volt kegyes: az átlagnál sokkal ködösebb-párásabb télkezdést kaptunk. Ezért nem is sikerült kiexponálni a képet egy-két nap alatt. Az összesen öt hét alatt a különböző felhőlyukakból összevadászgatott expók végül 15 órányi felvétel után bizonyultak arra elegendőnek, hogy a külső tartomány megmutassa magát. A gyenge ég miatt nagyon kevés információ volt az alapképen, így a leghalványabb részeket nem volt könnyű elővarázsolni a nyers kockákról. A hagyományos feldolgozási lépések helyett egyfajta digitális intenzitástérkép készült, majd ez alapján sikerült kiemelni korrekciós rétegek tömkelegével (ch mixer, hue, curves, saturation stb…) a halvány porködök alapjait.
A fénykép Piliscséven készült, Budapest mellől. 90 x 7 perc (ISO 800) és 85 x 3,5 perc (ISO 1600) expozíciós időkkel, ISO 1600 érzékenység mellett. A felszerelés: SkyWatcher Equinox 8 cm-es lencsés távcső 400 mm-re csökkentett fókusszal, SkyWatcher NEQ-6 mechanikán Lacerta MGEN autoguiderrel vezetve. A fényképezőgép egy átalakított Canon EOS 600D volt.
