Üstökösínséges időket élünk, már ami a valóban fényes üstökösöket illeti, különös tekintettel az északi félteke lakóira. Nem volt ez mindig így!
Lovas Miklós, Piszkés-tető
Richard M. West halvány, lassan mozgó fényfoltot fényképezett le 1975. augusztus 10-én az Európai Déli Obszervatórium chilei észlelőállomásáról, La Silla-ról. A pályaszámítások alapján hamarosan kiderült, hogy üstökösről van szó, amely perihéliumában a -3 magnitúdós fényességet is elérheti 1976 februárjában. Február végén több észlelő is látta az üstököst a Nap szomszédságában, a nappali égen.
Március elejétől hazánkban is megfigyelték a csóvás égi látogatót, a hajnali égen, a pirkadatban sok laikus számára is feltűnt a fényes üstökös. Nem tudták mire vélni a látványt, mivel az akkori média nem hívta fel a figyelmet a West-üstökösre.
A West-üstökös látványa valóban lenyűgöző volt, a -2 magnitúdós, ragyogó üstökös csóvája hosszan elnyúlt, Kósa-Kiss Attila például 35 fokosnak látta Nagyszalonta akkor még fényszennyezéstől mentes égboltján. Az MTA Csillagvizsgáló Intézete piszkéstetői obszervatóriumából is számos felvétel készült, melyek közül most a március 29-i fotót mutatjuk be. Az üstökös ekkor már bőven túl volt legnagyobb fényességén, azonban még mindig rendkívül feltűnő látvány volt. Lovas Miklós felvételén szépen elkülönül az egyenes ioncsóva és a halványabb, szétterülő porcsóva.
Magyarországról legutóbb 1997-ben figyelhettünk meg hasonlóan látványos üstököst, amely a nagyközönség figyelmét is magára vonta. Reméljük, hamarosan ismét ellátogat égboltunkra egy újabb Hale-Bopp-, vagy ha úgy tetszik, egy újabb West-üstökös.
Szöveg: Mzs
