Karácsony másnapjára végre kiderült, így teljes fényében csodálhattuk a Jupiter és a Szaturnusz együttállását.
Ladányi Tamás (Alsóörs)
Hosszú hetek teltek el úgy, hogy vártuk-vártuk az ikonikus jelenséget, de a Kárpát-medence folyamatosan ködbe burkolózott, így csak elképzelni lehetett, ahogy közelednek egymáshoz a bolygók. A 21-i legszorosabb állapot idején kint voltam ugyan az ég alatt, de a tejszerű ködön még a bibliai csillag sem világíthatott keresztül. 23-án végre kegyes volt hozzánk a sors; néhány percre a vonuló felhők között megmutatta magát a betlehemi csillag. Kissé halvány, kissé felhős, de mégiscsak a miénk volt.
Teljes pompájában először karácsony másnapján, az alsóörsi kikötőben találkoztam az év nagy együttállásával: a kiengesztelt, téli balatoni alkonyatban valóban úgy hatott, mintha távolról mutatta volna az utat. Az éteri tisztaságú légkörben a két óriásbolygó párosa valósággal uralta a látóhatárt, amelyek – kép készítésének idején – 33,5 ívpercre tartózkodtak egymástól. Bőven túl voltunk már a legnagyobb közelítésen, de még így is egymáshoz tartozónak tűnt a két fénypont. Az elmúlt évek utazásai alatt sok szépet láttam már öt kontinens égboltján, de – ahogy Fa Nándor a Balatonhoz való kötődését említette távoli vizeken hajózva – érzelmileg engem is a balatoni éjszakák ragadnak meg leginkább.
Rendhagyóan, további párosok formájában, egymástól eltérő léptékek jelennek meg a kép keretei között: a Tihanyi Bencés Apátság két kivilágított tornya földi, a Jupiter-Szaturnusz naprendszerbeli, a fotó felső pereméhez közeli rho Capricorni kettőscsillag tejútrendszerbeli léptékeket szimbolizál.
A szerző honlapja: www.astrophoto.hu
