A nyári napforduló időszakában hazánkban is rövidek az éjszakák, Izland legészakibb részén azonban még a Nap sem nyugszik le.Kiss Csongor, Izland
Ki ne lenne kíváncsi arra hogy milyen az, amikor nincs éjszaka. Ezzel én is így voltam már régóta, de persze ez csak az egyik dolog volt, ami miatt utaztam, mégpedig Izlandra. Mi jut eszünkbe először Izlandról? Hát persze, hogy a gejzírek és a vulkánok! Persze ezeken kívül még rengeteg a látnivaló, főleg kicsit csillagász szemmel is nézve a vidéket. Míg a többiek várost néztek és a csodás tájakat, azért én néha felpillantottam az égre vagy az ég aljára. Többször is gyönyörű naphalók jelezték, hogy kicsit északabbra vagyunk, de az igazi bizonyíték a képen is látható éjféli Nap volt.
Mondanom sem kell, hogy az ember teljesen elveszíti az időérzékét, éjfélkor nyoma sincs álmosságnak, inkább valami furcsa fáradtság érezhető a kimerültségtől, amit először nem is értettem. Furcsa volt a csillagok hiánya, majd aztán itthon a sötétség. Ha valakit érdekel, milyen ez az érzés, ne hagyja ki az északi vidékeket, semmihez sem fogható az ottani világ. Még egyszer vissza kell menni, de akkor már pont a teljes sötétségben, a sarki fények miatt, mert „a világ annyi, amennyit látunk belőle.”
