Az év vége nem a legderültebb időszaka az esztendőnek, idén azonban a szokásos köd helyett folyamatosan valamilyen ciklon felhőzete járt felettünk és tette lehetetlenné, hogy az ember észlelésre, fotózásra adja a fejét.
Landy-Gyebnár Mónika, Veszprém
27-én alkonyatkor még teljesen derült ég volt, ám északnyugat felől vészesen közeledett a „szokásos” felhőzóna, ráadásul egyre erősebb volt a szél is, rizikós volt, hogy bármi látszik-e majd a 2,1%-os holdsarló és a Szaturnusz együttállásából. „Egy próbát megér” vezényszóval kimentem arra a helyszínre, ahonnan a két égitest pont a veszprémi vár tornyai mögé megy le, e helyről annyit érdemes tudni, hogy városunk egyik legszelesebb pontja. Az ég alsó 7-8 foknyi régiója volt már csak derült, és a Hold még nem bukkant elő a felhőkből, amikor kiértem, így volt némi izgalom is a helyzetben. Szerencsére végül a Hold győzött: apránként egyre alacsonyabbra ereszkedett, míg a felhősáv maradt a helyén. Hamarosan a Szaturnusz is előkerült, bár az alkonypírban nem volt egyszerű kiszúrni eleinte. Rengeteg távoli repülő húzott el a nyugati ég alján, de természetesen egy pilótának se sikerült beletrafálnia a sarlóba.
Az eseménynek két szépséghibája volt: az egyik az egyre inkább viharosba hajló széllökések, amelyek a fotók 90%-át berázták, a másik pedig a tűzijátékárus bódéja, amit pont azon a 10-15 méteres szakaszon épített fel, ahonnan tökéletes lett volna a kompozíció a tornyokkal. Mindenesetre hatalmas öröm volt így is, hogy sikerült! A vékonyka holdsarlók esztétikailag önmagukban is csodásak, s ha még egy másik égitest is csatlakozik hozzá, az csak plusz örömet jelent.
