Töltsünk egy estét a Kanári-szigeteken, Európa óriástávcsöveinél, figyeljük, hogyan sötétedik be, és miként tűnnek fel a csillagok. Animáció La Palma égboltjáról!
Fűrész Gábor, La Palma, Kanári-szigetek
…és akkor felébred a csillagász, akkor nyílnak a kupolák. Ezek közül kettő is látható a mozgóképpé alakított felvételsorozaton: a 3,5 m-es Telescope Nationale Galileo rendhagyó dómja balra, míg a 10,4 m-es Gran Telescopio de Canarias kupolája jobbra. Mindkét távcső La Palma szigetén (Kanári-szigetek, Spanyolország) található, a Roque de los Muchachos obszervatórium területén, mely az északi félteke legnagyobb európai távcsőegyüttesének ad otthont. A méltán büszke spanyolok az ESO mintájára ENO, azaz Európai Északi (Northern) Obszervatórium néven emlegetik ezt a helyszínt, és erősen érdekeltek a leendő európai óriástávcső (E-ELT) itt történő felállításában. Az indoklás szakmailag sem hagy sok kívánnivalót, hiszen La Palma az egyik legjobb megfigyelőhely csillagászati szempontból. Az átlagos légköri nyugodtság 0,7 ívmásodperces, és a derült éjszakák évenkénti száma eléri a 250-280-at (70-77%). Ezek többsége a nyári időszakra esik, télen sok a borult és jelentős mennyiségű csapadék is hull hó formájában.
A képsorozat is a tél felé haladván, október végén készült, így már megjelennek rajta a magasabb rétegekben, az obszervatórium felett úszó felhők is, bár az igazán sűrű réteg messze a vulkáni kráter pereme alatt marad. Ezt a folyamatosan áramló tömeget egy közeli város, Garafia fénye világítja meg, a GTC kupolája mellett örvénylő, vöröses fénylést produkálva. A kiváló asztroklíma titka a szigetcsoportot körülvevű Atlanti-ócán állandó hőmérsékletű víztömege, ami stabilizálja a légkör hömérsékletét és annak szerkezetét, ezáltal a felhőképződést. Ebben sokat segít továbbá az is, hogy az uralkodó szélirányt tekintve La Palma teljesen elkülönül a többi hat szigettől, így az áramlások többnyire laminárisak, és teljesen zavartalanok. Az egyetlen komoly probléma talán a por, ami a Szaharából az erősebb széllökések szárnyán érkezhet, és sajnos ezt a távcsőtükröket borító vöröses-sárgás porréteg kétségtelenül igazolja.
A felvételsorozat 4 óra alatt, percenként egy expozícióval készült, Canon EOS 350D fényképezőgéppel és Sigma 2.8/18-50-es objektívvel, 18 mm-es fókusznál, 2,8-as rekeszállásnál, ISO 800 érzékenység mellett. A mellékelt animáció a GIF formátum (és a honlap méret-korlátozása) miatt sajnos sokat veszített minőségéből, de ezen az internetes oldalon található AVI mozgókép (sötét szobában elhelyezett monitoron nézve) sokkal jobban visszaadja az eredeti látványt.
