Örvénylő galaxis

3297

A tavaszi égbolt egyik látványos, és méltán híres célpontja a Messier által 1773-ban felfedezett nevezetes Örvény-köd. Valójában két objektumról van szó, melyek az NGC-katalógusban már két külön számmal szerepelnek. Az NGC 5194 és 5195 kölcsönhatásban állnak egymással, anyaghíd kapcsolja őket egybe.

Klacsány Imre, Dunapataj

Az Örvény-galaxist a Canes Venatici (Vadászebek) csillagképben találjuk, az Alkaid alatt. Mivel a mindenki által könnyen felismerhető Göncölszekér rúdjánál van, igen könnyű rábukkanni akár binokulárral, akár kistávcsövekkel. Szinte bámilyen optikai eszközzel élvezetes az Örvény-köd látványa.

Klacsány Imre felvétele 200/800-as Newton-asztrográffal készült 2020. február 22-én. Lacerta Mgen autoguider, EQ6 mechanika, átalakított Canon EOS 600D, 52×5 perc expozíció, ISO 1600.

A fényesebb és nagyobb NGC 5194 megközelítőleg 11×7 ívperc méretű, a teljes fényessége 8 magnitúdó. Az NGC 5195 csak 3×2 ívperc méretű és nagyságrendileg 1,5 magnitúdóval halványabb. A nagyobb testvér szemmel láthatóan késői típusú spirál, míg kísérője az M82-höz hasonlóan szabálytalan rendszer. Távolságuk nagyjából 23 millió fényév.

A kölcsönhatás egyik következményeként a nagyobb galaxisban felerősödik a sűrűséghullám, ami erőteljes csillagkeletkezést vált ki, emiatt rajzolódnak ki a spirálkarok olyan látványosan. Ezeket a spirálkarokat először Lord Rosse észlelte 1845-ben, 1,83 m-es reflektorával, a Leviatánnal.

Az M51-ben több szupernóvát is felfedeztek már, a magyar amatőrcsillagászok számára a legérdekesebb az SN 1994I, amelyet Bakos Gáspár és Szitkay Gábor is észrevett, mégpedig vizuálisan, az amerikai felfedezőktől függetlenül.

Hozzászólás

hozzászólás