Szolárgráf, analemma. Bizonyára ismerős szakkifejezések fotós, amatőrcsillagász, csillagász körökben. Talán kijelenthetjük azonban, hogy így együtt ritkán említjük őket, és megkockáztatom, hogy Magyarországon eddig senki nem publikált ilyet.
Czinder Gábor, Szárliget
Bajmóczy György barátommal sok közös észlelésen, ötlet megvalósításán vagyunk túl. A fenti két napmegfigyelési eljárás keverékének az ötletét ugyan nem ő találta ki, de ő vetette fel, én pedig megvalósítottam. Tehát ötvöztem a szolárgráf technikát az analemma rajzolattal.
Szolárgráf technikával 2012 óta foglalkozunk. Mi is az? A Nap égi útját ábrázoló kép, melyet a sokak által ismert camera obscura képez le, és egy „egyszerű” fényérzékeny fotópapír rögzít egy még egyszerűbb fekete csőben elhelyezve egy gombostűnyi lyukon keresztül. Sem optika, sem elektronika nincs ezekben a „kamerákban” és otthon bárki által könnyedén elkészíthető. Több mint 160 kamerát helyeztünk már el mindenfelé az országban, a környezetünkben, tehát van némi tapasztalatunk. A legjobban sikerült képeket tekinthetjük meg a www.solargraphy.hu oldalunkon.
Az analemma szintén a Nap égi útját mutatja, azonban amolyan grafikon jellegű. Ha időnként ugyanabban az időpontban, ugyanarról a helyről készítünk egy nagy látószögű képet a Nap korongjáról, majd ezeket egymásra másoljuk, akkor láthatjuk, hogy egy úgynevezett analemma-görbét rajzolnak ki, mely elnyújtott nyolcas alakú lesz. Ez egy komplex égimechanikai összefüggés eredménye.
Tapasztalatainkat felhasználva egy ideális méretű szolárgráf kamerát készítettem. Elhelyeztem a kiszemelt helyszínre (kertünk vége a csillagvizsgálómmal), majd előre eltervezett időnként exponáltam a kamerával. Konkrétan minden második héten pontban 12 órakor (figyelembe véve a téli és a nyári időszámítást) egy percre szabaddá tettem a kamera gombostűnyi lyukát. Így azt már előre tudtam, hogy egy év 52 hét, azaz ha kéthetente exponálok, 26 napkorong keletkezik a fényérzékeny papíron. Azt is tudtam, hogy 26 db egy perces exponálásból nem fog a táj megjelenni markánsan a majdani képen. Ezt ellensúlyozva időnként, amikor felhős volt az ég, vagy már nem sütötte a Nap a kamerát, exponáltam vele hosszabban. Na itt (is) vétettem, mert bizony nem egyszer nyitva felejtettem, és hol egy pici sávot reggel, hol egy teljes napi vonalat „karcolt” a Nap a papírra. Ezt utólag úgy magyarázom, hogy ettől lett egyedi. Ebben a viszonylatban egy év roppant hosszú idő. Amikor kibontottam a kamerát, vegyes érzelmeim voltak. Láttam, hogy bizony valóban nem látszik a táj. De a digitális géppel készült analemma fotó is általában kap egy külön fotózott tájat (becsületből nyilván azt, ahol készült a sorozat), hát én is hasonlóképp tettem. „Gyorsan”, két hét alatt exponáltam ugyanarról a helyszínről egy folyamatosan nyitva lévő szolárgráf kamerával egy hátteret, és a két képet összemontíroztam. Ennek a végeredménye látható a fotón. Sok szerencse is kell, ugyanis kéthetente nem biztos, hogy derült, napsütéses idő van déli 12-kor. Olyan is sokszor előfordult, hogy pont az exponálási „időablakban” volt felhős az ég. Igen, csak abban a néhány percben, amikor kell! Vagy munkámból, elfoglaltságomból adódóan épp nem voltam a kamera közelében. Szóval igen hamar borult a terv, így aztán 23 napkorong született. Végül akkor exponáltam, amikor tudtam, amikor az időjárás engedte.
Nem a legszebb kép, természetesen van mit csiszolni rajta, de kiválóan megmutatja a lehetőségeket. Én arra bíztatok mindenkit, hogy ha teheti, készítsen saját szolárgráf kamerát, próbálkozzon, kísérletezzen! Garantáltan élményekkel teli!
