A fordító utószava

1548

Camille Flammarion (1842-1925) Astronomie populaire című 1880-ban megjelent műve máig értékes darabja a csillagászati gyűjteményeknek. Magyar fordítása még ugyanabban az évben megjelent, Népszerű csillagászattan címmel.

A fordító, Hoitsy Pál (1850-1927) utószava is érdekes olvasmány. Nagyobb része füstölgés: miközben Flammarion az eredeti kiadásban azt szorgalmazza, hogy minél több bemutató csillagvizsgáló (nyilvános csillagészlelő intézet) állíttassék fel, nálunk még állami csillagvizsgáló sincs.

Hoitsy Pál (1850-1927) csillagász, újságíró, politikus

A fordító utószava

A fentebbiekben be van fejezve a mű, Flammarion páratlan csillagtanának fordítása.

A francia szerző megtoldja magát a tudományos munkát egy fejezettel, melyben annak szükségét mutatja ki, hogy Párisban és Franciaország más nagy városaiban nyilvános csillag észlelő intézetek állittassanak fel. Nem a tudomány tovavitelére szolgáló épűletek, hová csak a beavatottaknak, Uránia fölkentjeinek legyen bemenetelök, hol a tudósok dolgoznak csupán, s pontos eszközeikkel az állócsillagok lassu helyváltozásait, a parallaxisokat, a szinképek vékony fekete vonalainak helyzetét, a napfoltok gyors változásait, a bolygók pályaelemeit, s a tudomány előbbvitelére szolgáló egyéb eféle részleteket észlelik. Ilyen intézet van Párisban is, Franciaország más városaiban is nem egy. A szó olyan intézetek felállitása körül forog, melyek a laikus s merőben csak mükedvelő közönség igényeinek tennének eleget. Azon közönségnek, mely a tudományos felfedezések minden igénye nélkül vizsgálna ezen nagy távcsöveken, hogy meglássa az Orion vagy a Tejút nagy csillagködeit, örvényző forgásukban, a midőn talán ép egy születendő világnak adnak alakot, hogy lássa a hasonlithatatlan szépségü kettős és hármas napokat, midőn az ég drágakövei gyanánt felragyognak, a bolygók gyors helyváltozásait, melyek az ég kalandorai gyanánt látszólagos disharmoniát hoznak be a mennyboltozatra, hol minden oly állandó, oly felségesen nyugodt. Az ég szépségei szemtanuinak lenni, elmerülni a legfelségesebb revelációk szemléletébe, szabad szárnyára bocsátani a szellemet, hogy fölemelkedve a föld rögén tul ismerje meg a mindenség nagyszerüségeit – és azokban önmagát, hogy lerázva magáról a port és hamut, áldozzon más élvezeteknek is mint az anyagnak: ez az a cél, melyet a nyilvános népszerü csillagvizsgáló intéztek szolgálnának.

Boldog francia iró, ki ilyeseket hozhat javaslatba, boldog francia nemzet, mely ilyesmiket megvalósithat! Mert hiszen a tudomány igényeiről már gondoskodva van ott, hol a nagy közönség igényeiről van szó.

Mikor leszünk mi, ha nem is ott, hogy templomokat emeljünk eme tudománynak mindenütt, a hol akadnak neki papjai, s eszközökkel lássuk el főbb tanintézeteinket, hogy legalább a tudományokra készülő ifjuság ismerkedjék meg ezen nagyszerü tudomány alapvonalaival; hanem mikor leszünk csak ott is, hogy egyetlen egy állami csillagvizsgáló intézetünk legyen.

Mert Magyarországon nincsen egy ilyen sem.

A világ minden müvelt és félmüvelt országaiban van. A „barbár” Oroszország milliókat költ esztendőnként a csillagvizsgálás céljaira, s nagy birodalma széles térségein mindenfelé találunk e célra emelt palotákat, a távol Brazilia vagy az Argentini köztársaság, a Fokföld Afrika déli csúcsán, vagy a kis Görögország is, mind el vannak látva csillagvizsgáló intézetekkel.

Csak nálunk nincsen ilyen. Mi, kik száz milliókat költünk annak a képtelenségnek dédelgetésére, melynek a neve nagy-hatalom, mi, kik nagy nemzeti öntudattal a kultúra és civilizáció terjesztőinek portáljuk magunkat kelet felé, mi nem tudunk nehány ezret áldozni évenkint a csillagtan szükségleteire, nálunk ez a tudomány nem talál tanyát. Az a tudomány, mely a reformáció nagy századának megadta az első lökést, uj világnézletet hozott be z emberiség gondolkodásába, megtisztitotta azt a babonától, kimondá a lelkiismeretszabadság nagy eszméjét, s midőn leszállitotta az embert azon magaslatról, melyen a föld és ég egyedüli urának képzelte magát önző nagyzásában, egyszersmind megnyitotta szemeit a dolgok való lényege iránt, s lehetővé tette, hogy kifejlődjék az a csodálatos büverejü valami, melynek neve modern természettudomány.

Ez az astronómia nem bir polgárjoggal Magyarországon! S addig, míg ez igy van, ne beszéljen senki ami kultúra törekvéseinkről, a mi képességünkről és érzékünkről a tudományos haladás iránt.

Még csak egyetemünkön sincsen az astronomiának sem vizsgáló intézete, sem kathedrája. Pedig a multban ott volt, mióta csak alapján Pázmán megvetette. De elpusztult, mint a hogy elpusztult az a másik intézet is, a mely Bicskén (Fehér megyében) már készen állott, s mely berendezésre nézve nem sok kivánni valót hagyott fent.

Eger, Kalocsa, Gyulafehérvár és Kolozsvárott vannak ugyan felállitva, kisebbrendü eszközök, de azok nem arra valók, hogy tudományos képzettségü férfiak e tudományok előbbrevitelén dolgozhassanak általok. Ezek a tudományosan képzett férfiak nem találnak hazát idehaza s elszéledtek a föld minden iránya felé. Egy részökben nagyobb volt a vonzódás az ég mezőinek csodás szépségei iránt, sem hogy vissza birta volna őket tartani az ország szépsége, melyben fölnevelkedtek, mely őseiknek csontjait is magába rejti. Hazánkfiai közül régebb idők óta is többen kitüntek a csillagászati kutatások terén, azok a kiket a mi korunk szült ilyenekül, szerte bolyonganak a világban. Párisban, Berlinben, Lipcsében, Bécsben találkozunk velök, mint tisztelt, tekintéllyel biró s tehetségeiknek megfelelő hivatalokat elfoglaló férfiakkal.

Itthon pedig „száraz ágon, hallgató ajakkal” ….. azaz még sem egészen ugy. Itthon is történt az ujabb évek alatt valami. Azt, a mi az országnak lett volna kötelessége, magára vállalta egy magányos férfiu: Konkoly Miklós.

Ó-gyallai parkjában a saját költségére állitott fel egy csillagvizsgáló intézetet, mely a maga nemében ritkitja párját, s melynek a tudomány előbbvitelében is jutott szerep. Könyvünk francia szerzője is vonatkozik reá.

Sőt ugy látszik, akadnak mások is, kik tovább haladnak az általa kijelölt nyomon. A legujabb napok alatt Szombathelyen is épül hasonló intézet, magánosoknak munificenciájából.

Ha az emberek tudnák, hogy mily kevés eszközzel, mily nagy élvezetet szerezhetnek magoknak a csillagászat által, ha vagyonosabbjaink meggondolnák, hogy azon drága élvezetek helyett, melyek unottakká teszik őket időelőtt, melyeknek háta mögül annyi veszély fenyegeti őket, milyen igazán nemes, sublimis szórakozást szerezhetnek magoknak könnyü szerrel, nem kellvén egyebet tenniök mint a távcső elébe ülniök és szemlélni a revelációt, melyet az eléjök tár! ha mindezt tudnák és mindezt meggondolnák: akkor nekünk nem kellene sok szót vesztegetnünk, s kicsiny csillagvizsgáló intézeteket találnánk szerte az országban.

Még csak gazdagnak sem kell e végből valakinek lennie. Az a közép vagyonu ember, a kinek nins ugyan sok feleslege, de esztendőnként áldozhat a maga kedvteléseinek s szellemi igényeinek egy két száz forintot, a kinek telik, hogy meglátogassa olykor a szinházat vagy a hangversenyeket: az is megszerezheti magának ezt az élvezetet.

Egy távcső, melynek lencséje nem nagyobb mint 6 centiméter átmérőjü, s mely egészében véve nem egészen 1 méter hosszu (März müncheni látszerész körülbelülől 50 frtért szállit egy ilyet) már is hatalmas eszközt képez az észleléshez. Ki lehet rajta venni a hold krátereit, megkülönböztethetni, miként válik el egymástól az árnyékos és a napsütötte rész, (láthatni a hold ugynevezett tengereinek és continenseinek körvonalait. A nap felé irányozván (előbb fekete üveggel látva el) tisztán fel fognak tünni a napfoltok, ezek a nap alkatának tanulmányozásánál oly igen nevezetes tünemények. A Jupiter holdjai, a Saturnus gyürüi, a Vénus fényváltozásai (a fénynegyedek) mind tisztán kivehetők általa. Egyes üstökösök, melyeket a szabad szem nem vehet észre, feltetszenek látmezején, csillaghalmazok tünnek fel, a Pleiadák és Hyadák, a Berenice-hajának és az Andormedának, az Orionnak, Ikreknek, Perseusnak, Herkulesnek stb. Csillaghalmazai mind észlelhetőkké válnak. Nehány csillag, mely szabad szemmel egynek látszik, ezen távcső behatása alatt külön két csillagá válik széjjel, s a Lant ɛ, a Hattyú ꞵ, az Orion ẟ, vagy a Korona ζ csillagának helyén két egymástól egészen jól megkülönböztethető égitest jelenik meg a látómezőn. Pedig a nagyitás, melyet egy ilyen távcső ad, mindösse nem több mint 68-szoros.

Egy nagyobbacska cső, melynek lencséje 108 milliméter (4 hüvelyk) s mely 250-szeres nagyitást enged (Ára pedig körülbelül 250 Ft.), már mély bepillantást enged az ég titkaiba. A holdnak apró részletei is kivehetők lesznek, melyeket a fentebbiekben tárgyaltunk. A napnak foltjai egész szövetükkel észlelhetők, olykor feltünik maga az örvényző anyag, mely oly csodálatos szerkezetet ad nekik. A Jupiteren megkülönböztethetni a különböző csikokat, melyek ezen égitestnek légköre vagy felhői által okoztatnak. A Mars különféleképen szinezett részei megkülönböztethetőkké válnak egymástól, s feltünnek a déli és az éjszaki csucson azok a foltok, melyeket az ott örökös hó képez. A Saturnus karikái szépen kivehetők, s maga az Uranus is látható korongot képez. A kettős csillagok nagy számmal lesznek láthatókká, sőt nehány csillag három, a Lant ɛ-je pedig négy külön önálló testre fejlik széjjel. Még azon kiebb bolygók nehánya is, melyek a Mars és a Jupiter között keringenek, láthatókká lesznek, az állócsillagok a 12-ed rendüekig lépnek föl a látmezőn. Azon ötezer csillag helyett, melyek szabad szemmel láthatók, az észlelő 3 milliót lát maga előtt. A mindenség mélységei megnyilnak s maga a mükedvelő észlelő is uj, eddig senki által sem észlelt tüneményeknek lehet szemtanujává. Egy jó térképpel kezében uj üstökösöket, uj bolygókat, sőt uj álló csillagokat fedezhet fel…

A csillagászat örök templomának épitéséhez oda viheti ő is a maga kövét.

Nekünk magyaroknak ugyis be sok ilyen követ kell összehordanunk, ha utól akarjuk érni a többi nemzeteket….

H.P.

Hozzászólás

hozzászólás