Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) – 8/6.

980

    Konkoly Thege Miklós nem alaptalanul tartott attól, hogy – gyermektelen ember lévén – az értékes csillagvizsgáló a halála után szétszóródik. Emellett azt is látta, hogy az egyre bővülő obszervatórium fejlesztése és fenntartása meghaladja anyagi lehetőségeit. Ezért már az 1870-es években megkísérelte az intézet átadását – ajándékként! – előbb a pozsonyi egyetemnek (1876), majd a budapesti műegyetem számára (1880). Terve azonban, személyi okokból és a "hivatalos körök" érdektelensége miatt, kudarcba fulladt. Csupán, mint országgyűlési képviselőnek sikerült elérnie – a nemzetközi jellegű német Astronomische Gesellschaft 1898-ban Budapesten tartott közgyűlésének hangulatában -, hogy Wlassics Gyula kultuszminiszter megkezdje a tárgyalást egy "Ajándékozási szerződésről".

    Az 1899. május 16-án aláírt megállapodás szerint a csillagvizsgálót – amelynek csupán műszer-felszerelését negyedmillió koronánál többre értékelték -, a hozzá tartozó 22 holdas parkkal együtt, az államkincstár ajándékként átvegye. Ennek fejében Konkoly kikötötte, hogy továbbra is az obszervatórium fizetés nélküli igazgatója marad, a parkot ő és felesége használhatják, és a munkatársak kinevezésére ő tesz javaslatot.

    Ezzel a szerződéssel a magyar állam, fél évszázad után, újból egy jól felszerelt csillagvizsgálóhoz jutott. Az intézet egyúttal a budapesti tudományegyetem gyakorló obszervatóriumává vált. E célra Konkoly újjáalakította a Kozmográfiai Intézet ódon, 12 cm-es átmérőjű távcsövét, és azt a parkban állította fel, külön épületben. [2]

    Konkoly javaslatára a M. kir. Konkoly-alapítványú Astrophysikai Obszervatórium aligazgatójává Kövesligethy Radó egyetemi tanárt, első obszervátorként dr. Harkányi Béla magántanárt nevezték ki. Az első adjunktus Tass Antal (1876-1937) – 1912 után aligazgató -, második adjunktus a tehetséges Terkán Lajos (1877-1940) lett. Terkán előléptetésével ezt az állást előbb Czuczy Emil mérnök, 1908-tól Bodócs István, 1917-től Hoffman Ernő tanárok töltötték be.

    Konkoly 1916-ban bekövetkezett halála után Tass Antal lett a megbízott igazgató. Tass és Terkán érdeme, hogy 1919-ben, miután az obszervatórium Csehszlovákiához került, a műszereket budapestre mentették (Posztoczky Károly földbirtokos segítségével), és megteremtették a budapesti csillagda alapjait.

    Hatvanadik születésnapján, 1902-ben Konkoly még egy nagyszabású ajándékkal lepte meg hazáját. Ógyalla körüli 1560 kataszteri holdas Konkoly-birtokot a magyar államkincstárnak adományozta, hogy oda földnélküli magyar parasztokat telepítsenek. Ajándékozását így indokolta a Magyar Nemzet újságírója előtt:

"Én tisztán telepítési célokat értek szociális cél alatt. Ez a földdarab a földmíves nép kezébe menjen át. Ez a nemzet törzse, gyökere. Ezt a földmíves népet kell erősíteni, gyarapítani". [31]

    Ajándékozni, az országot gazdagítani: ez a szellem vezérelte Konkolyt. Az ország gyarapodásával, a kultúra fellendülésével pedig méltó helyet akart biztosítani a magyarságnak az európai népek sorában. Nem is egy írásából kitűnik, hogy amikor a magyar tudományért fáradozott, az egész emberiség haladása lebegett a szeme előtt.

    Szinte fanatikusan hitt abban, hogy a tudományos-technikai haladás az emberiség boldogulását hozza magával. Ő maga lelkesen támogatott minden törekvést. Mint a fényképezés szakértője és művésze, egyik főszervezője volt 1890-ben az első Országos Amatőrfényképészeti Tárlatnak. Tekintélyének köszönhető, hogy a kiállításra sok külföldi intézmény is küldött képeket.

    De támogatta az akkor kibontakozó léghajózás ügyét is, és az első magyarországi léggömb-egyesület folyóiratának, az Aeronautának megjelenését saját pénzéből fedezte. Ugyancsak jelentősen hozzájárult a meteorológiai szaklap, Az Időjárás kiadásához is. Amikor barátja, Lóczy Lajos megkezdte a Balaton tudományos kutatását, azonnal a Magyar Földrajzi Társaság segítségére sietett.

    Élete végéig szívesen foglalkozott a tudományos ismeretek terjesztésével. Nagyszerű, vetített képes előadásai híresek voltak, szívesen írt ismeretterjesztő cikkeket. Széles körű érdeklődése és ismeretei szinte meghökkentőek. Bár legtöbbet a fényképezés technikájával foglalkozott, a fotóművészetnek is mestere volt. Alighanem elsők közt ismerte fel az ellenfényben rejlő művészi hatásokat. Fényképészeti tapasztalatairól egy rendkívül olvasmányos, szinte szórakoztató kézikönyvet írt, kezdő fotósoknak, "Bevezetés a fotográfiába" címmel (Budapest, 1891). Kedvelte a festészetet, főként Böcklin és Segamtini képeit, ezeket jó diareprodukciókon mutatta be az érdeklődőknek. Mintegy négyszáz képből, festményből álló gyűjteményét, ásványgyűjteményével egyetemben a komáromi Jókai Egyesületnek ajándékozta.

    Ma már kevéssé ismert, hogy Konkoly alapította meg a világ első Meteorológiai és Csillagászati Múzeumát, 1896-ban. Régebbi és újabb eszközeinek – csillagászati műszereknek, optikai berendezéseknek, meteorológiai mérőeszközöknek – szép gyűjteményét az Ezeréves Kiállításon bemutatta, majd a Meteorológiai Intézetnek adományozta. Felhívására sok iskola és magánszemély is gyarapította a gyűjteményt, sőt külföldről is érkeztek értékes tárgyak (például J. Fraunhoffer egyik első színképelemző prizmája Sigismund Merz optikustól). Amikor a meteorológia új székháza felépült, itt külön  teremben, nyilvános kiállításon mutatta be a gyűjteményt. (Az 1920-as években a múzeum megszűnt, a csillagászati tárgyak a budapesti csillagvizsgálóba kerültek, onnan a TIT Uránia Csillagvizsgálójának kiállítására, ma pedig az Országos Műszaki Múzeumban találhatók. A meteorológiai tárgyaknak 1945-ben nyomuk veszett).

    Nem hagyhatjuk azonban említetlenül emberi gyengeségeit, elsősorban az ellentmondást nehezen tűrő természetét sem. Ennek következménye volt, hogy a nagytudású Harkányi Béla megvált az obszervatóriumtól. Kevés érdeklődést mutatott a matematika és a "klasszikus" csillagászat iránt, ez pedig évtizedekre visszavetette a hazai égimechanikai munkálatokat, és alighanem ennek következménye volt Konkoly ellentéte fiatalkori barátjával, Eötvös Loránddal. (Az ellentét azonban Eötvös magatartásában is gyökeredzett.) Konkoly segítőkészsége azonban mindenkor felülemelkedett a személyes indulatain és érzelmein. Idős korában nagy szeretettel foglalkozott legkedvesebb munkatársa, Terkán Lajos kisleányával, akit talán saját unokája helyett is dédelgetett. (Két fiát hamar elveszítette.) Öszinte barátság fűzte a kitűnő német asztrofizikushoz, Herman K. Vogelhez, és a jeles asztrofotográfus Max Wolffhoz.

    Érdemeit életében is elismerték: a Magyar Tudományos Akadémia 1876-ban levelező, 1885-ben örökös taggá választotta. A philadelphiai egyetem díszdoktorátussal tisztelte meg. Tagja volt az Astronomische Gesellschaft nemzetközi jellegű egyesületének, az angol Royal Astronomical Societynek, és sok más egyesületnek, testületnek. A Természettudományi Társulat és a Magyar Földrajzi Társaság többször is választmányi tagsággal becsülte meg munkáját.

    Szép tervek, új programok közepette váratlanul érte a halál 1916. február 17-én, Budapesten. Öreg barátja Lóczy Lajos búcsúztatta az akadémia oszlopcsarnokában. Porait az ógyallai családi sírbolt, emlékét az 1445 Konkolya kisbolygó (Dr. Kulin György felfedezése); a budapesti Konkoly Thege út; az ógyallai emléktábla; a budapesti szép mellszobor (a Meteorológia Szolgálat épületében); és a szlovák amatőrcsillagászok két emlékérme őrzi.

A "Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916)" című könyv másodközlése

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) – 8/1.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) – 8/2.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) – 8/3.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) – 8/4.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) – 8/5.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) – 8/7.

Konkoly Thege Miklós emlékezete (1842-1916) – 8/8.

Hozzászólás

hozzászólás