Ugy tapasztaltam, hogy népünk egy része még mindig az uralkodó planétákra épít, tőlök remél vagy tőlök tart; a letűnt nyomasztó években nem egyszer hallám a termés mostohaságát az uralkodó bolygónak tulajdoníttatni. Az a kérdés: lehet-e annak befolyása földünkre és időjárásunkra? épithetünk-e rá. vagy tarthatunk-e tőle? Ismerkedjünk meg tehát a jelen év urával, a Merkurral.
Merkur, a régi görögök és rómaiak egyik istene, Arkadiában születvén, Zeus és Atlas lányának Majának fia volt. Atyjáról Május hó neveztetett el, a Latinoknál a szerdának (dies Mercurii) adott nevet, a csillagászok pedig a naphoz legközelebbi bolygót nevezték el Merkurnak. *) A régi istenek sorában Merkur igen furfangos teremtmény volt.
A testi szépség, lelki ügyesség, vállalkozó szellem, a találékonyság, vallási szertartások megállapítása. írás és számolás mestersége, zene föltalálása, kereskedelem, ipar, szóval a szerencse, művészet, az erő és képesség legteljesebb fejlettsége benne és emlékében adatott át az utóvilágnak.
Lássunk életéből is némi jeleneteket.
Születése után a negyedik órában bölcsőjéből kiszökött, egy teknősbékát megfogott, megölt, ennek héjára húrokat feszített, és saját születését megénekelte. Még az nap este meglopta Apollót t. i. az istenek sz. nyájától 50 darab marhát elorzott. Hogy pedig a nyomokon el ne igazodhassanak, a marhákat össze-visszahajhászta, s rejtő barlangjába maga is háttal vonult be. A tolvajlás utóbb mégis kisült, s Apolló a dolgot az istenek ítélőszéke elé terjesztette; Merkur tagadta a tényt, de Jupiter belátván a nagy ügyességet, egyet mosolygott, s csak azt parancsolta, hogy Merkur fedezze föl a rejthelyet. Apollo, hogy többé ne csalódjék benne, Merkur kezeire bilincseket veretett, de csak azon vette magát észre, hogy a barlangnál Merkurt szabadon, marháit pedig páronkint összebilincselve találta.
Merkur, mint isteni követ, nem egyszer szerepelt a földön.
E szerepe csak akkor fordul elő a költőknél, miután Apolloval kibékült, ez annak caduceust vagyis békepálezát nyomott markába, az pedig ennek lantot adott, és esküt tőn, hogy nyájához közelíteni sem fog soha.
Azonban pokolban is ő volt az ur; mert Ő Plutónak is hirnöke volt, s a megholtak lelkeit ő kalauzolta az alvilágra. Pálczája pedig oly bűbájos erővel birt, hogy a kit akart, elaltatott, a kit akart, fölébresztett, az alvóra pedig oly álmokat bocsátott, a minőkre az őt előre megkérte.
Ezeken kivül a hol csalni, ravaszkodni, vagy hitszegőt kellett játszani, Merkur volt a pártfogó, mint olyan, ki ezen mesterségnek legavatottabb bajnoka, védnöke. A tolvajlás főfőmestere volt, hisz még alig egy napos korában is lopott már a pedig szerencsésen. Aztán segített lopni Herkulesnek, Jupitert, Marst foghelyeikből kiszabadította, Argust megölte, Perseusnak czinkostársa volt, s több ily apró csinyt követett el, mik az idegen vagyon után sóvárgó embereknek biztos pártfogást ígértek.
Homér és Hesiodus, mint szónokot tüntetik elő, annyi bizonyos, hogy ennyi gaz tett mellé rábeszélő tehetség is kívántatott. A mérték és suly föltalálója is neki tulajdoníttatik, talán ezért díszíti a boltosok és gyógytárak ajtait. — Mint jó hírmondóra a szerelmesek is sokat építettek; de a mi legfeltünőbb, az, hogy mind a görögök, mind a romaiak, a határok sérthetlen istenét benne üdvözlék, az utasokat pedig hatalmas pártfogásába ajánlák.
De nézzük most Merkurt, a bolygó csillagot:
A Merkur oly közel jár a naphoz, hogy ezt annak lakói tízszer oly nagynak láthatják, mint mi. Távolsága ugyanis a naptól nem több 8,000,000 mérföldnél s így, hogy napkörüli pályáját megfussa, csekély időre van szüksége; mintegy 88 nap alatt teljesen megjárja körét; de keringése oly gyors, hogy egy-egy napon 578,880 mérföldet hagy hátra. E szerint ha a bolygónak a napkörüli megfordulását egy évnek mondjuk: Merkur fordulatévére csak 88 napot számithatunk. Mily különbség tehát Merkur s például Uranus között! az 88 napot számit egy évre, ez 84 évet egy fordulóra! persze ez négyszáz millió mérföldnyi tért fut fordulatával! Aztán Merkur kicsi bolygó is; ha földünket 25 részre osztanók, s minden részt golyóvá alakitanók, egyik-egyik Merkurhoz lenne hasonló, tehát huszonötször kisebb, mint földünk.
Fénye élénk és csillogó; de láthatárunkhoz közel esvén, a sűrü lég miatt ritkán szemlélhető; nagyon szép idő kivántatik hozzá, hogy este vagy reggel csak rövid időre is láthassuk. Forgása mindig a nap szomszédságában marad; mint más csillaggal, ugy földünkkel sincs semmi összeköttetése s tehát valamint ennek arra, ugy annak sínes erre semmi befolyása; békésen járja mindegyik a maga utját, békésen élvezi mindegyik lénye saját világa folyását; azok nem kérdik mit művelünk mi, mi se háborgassuk az ő boldogságukat.
S. E. A.
A Vasárnapi Újság 1865/1. számában megjelent írás másodközlése