A néhány hete bemutatott éves Jupiter-portrét követően most a Szaturnusz került sorra a Hubble bolygócélpontjai között. A majdnem 30 évvel ezelőtt Föld körüli pályára juttatott Hubble-űrtávcső tudományos feladatai között a nagyon távoli égitestek mellett már a kezdetektől fogva szerepelt a Naprendszer bolygóinak megfigyelése is. A Hubble részletes fotóinak felbontását csak a bolygókhoz küldött űrszondák képesek felülmúlni. Ám a Hubble-űrtávcsőnek van egy nagy előnye az űrszondákkal szemben: élettartama sokkal hosszabb, így rendszeresen újra és újra, sokkal hosszabb időn át képes megörökíteni a bolygókat.
A Szaturnuszhoz számos jellegzetes képződmény tartozik. Ezek közül kétségkívül a bolygó összetett gyűrűrendszere a leglátványosabb. A felvétel 2019 júniusában, a Szaturnusz szembenállása során készült, amikor a Föld 1,4 milliárd kilométerre közelítette meg az óriásbolygót. Ekkor a gyűrűk éppen mifelénk dőltek, ami remek rálátást biztosított a jégtörmelék alkotta rendszerre. A Hubble felvételén számos gyűrű különíthető el, és a halványabb belső gyűrűk is kivehetőek rajta. A Szaturnusz gyűrűit elsőként Christiaan Huygens holland csillagász figyelte meg 1655-ben. Ő úgy gondolta, hogy egy összefüggő korong veszi körbe a bolygót. Ám ma már tudjuk, hogy a gyűrűrendszert rengeteg apró, a Szaturnusz körül keringő jég- és porszemcse alkotja. Noha a Naprendszer mindegyik gázóriása dicsekedhet saját gyűrűvel, közülük a Szaturnuszé messze a legkiterjedtebb és leglátványosabb. A Szaturnusz gyűrűinek koráról ma is vitatkoznak a csillagászok. Meglepő módon még azt sem tudjuk biztosan, hogy miféle kozmikus esemény hozta őket létre. A planetológusok még ma is keresik a választ ezekre a kérdésekre.
Egy másik érdekes jelenség a hosszan tartó hatszögletű légköri képződmény a bolygó északi pólusa körül. Ezt a rejtélyes hatlapú mintát nagy sebességű futóáramlások alakítják. A hatszög olyan hatalmas, hogy négy Föld is elférne benne. A déli pólus körül nincs hasonló szerkezet. Más légköri képződmények azonban nem olyan hosszú életűek. A Hubble tavalyi felvételén a bolygó északi poláris régiójában megfigyelt viharzóna mára feloszlott. Kisebb konvektív viharok jönnek és mennek az óriásbolygó légkörében. Egy ilyet figyelhetünk meg valamivel a mostani felvétel középpontja fölött.
A Szaturnusznak egy szmogszerű képződmény fátyla kölcsönöz borostyánsárga színt, ami a Nap ultraibolya sugárzása által keltett fotokémiai reakció során képződik. A fátyolréteg alatt ammóniakristály-felhők lebegnek, míg ezeknél is alacsonyabban, már láthatatlan mélységekben ammónium-hidroszulfát- és vízfelhők rétegződnek. A bolygó sávjait, akárcsak a Jupiteren, különböző magasságú felhőrétegek és a szélrendszerek hozzák létre. A Szaturnusz megjelenése a bolygó 27 fokos tengelyferdesége miatt kialakuló évszakokkal változik. Ez a felvétel a bolygó északi féltekéjének nyara idején készült.
Ezt a fényképet a Hubble-űrtávcső Wide Field Camera 3 nevű műszere készítette a Szaturnuszról a látható fény hullámhossztartományában, az OPAL (Outer Planets Atmospheres Legacy) program keretében. A megfigyelések célja a Szaturnusz légkörében fellépő trendszerű változások követése.
Forrás: SpaceTelescope.org