40 éve történt: ember a Holdon!

1322

A napokban van 40 éve annak, hogy a NASA holdprogramja keretében az Apollo-11
útja során az ember először tette a lábát egy másik égitest, a Hold
felszínére. A két első Holdat járt amerikai űrhajóssal együtt a hat
sikeres Apollo holdexpedíció keretében összesen tizenkét ember járt kozmikus szomszédunkon. A NASA Apollo-programjáról,
illetve magáról az Apollo-11 útjáról sok helyen olvashatunk, különös
tekintettel a mostani évfordulóval kapcsolatos megemlékezésekre
és az események időrendi felelevenítésére. Most itt a csillagászati hírportálunkon inkább az első holdexpedíció
fontosabb tudományos eredményeit foglaljuk össze, hiszen a hozzánk
legközelebbi és a világűrben tartósan velünk utazó égitestről, hűséges útitársunkról, a Holdról szerzett ismeretekről van szó.

Az
Apollo-11 űrhajósai a történelmi küldetés előtt. A képen balról jobbra:
Neil Alden Armstrong parancsnok, Michael Collins, a
parancsnki modul pilótája és Edwin Eugene "Buzz" Aldrin a
holdkomp pilótája. Mindhárman 39 évesek voltak a holdutazáskor
(kép: NASA).

Az Apollo-11 1969. július 16-án 13:32:00 UTC-kor
indult a floridai Kennedy Űrközpontból és a Hold körüli pályára állást
július 19-én kezdte meg. A Sas (Eagle) hívójelű holdkomp Neil
Armstonggal és Edwin Aldrinnal a fedélzetén 1969. július 20-án 20:17:40
UTC-kor sima leszállást hajtott végre a Nyugalom Tengerén (Mare
Tranqullitatis), a Sabine-krátertől kb. 20 km-re holdrajzi irány
szerint
délkeletre. Leszállóhelynek egy viszonylag sima területet választottak
a Ranger-8 és Surveyor-5 felvételei alapján, de a landolás biztonságos
helyére a leszállás utolsó percében Neil Armstrong vezette a
holdkompot. Ezután mindenki nagy megkönnyebbülésére rádióüzenet
érkezett a Holdról:
"Houston, itt a Nyugalom Tengere Támaszpont. A Sas leszállt". 1969.
július 21-én 02:16 UTC-kor elsőként Armstrong lépett a Hold felszínére,
majd kb. 15 perc múlva Aldrin is megtette ezt a kicsi, bár történelmi
jelentőségű lépését. Ezután megtörtént az első, több mint kétórás
holdséta, majd a holdkomp kb. 21,5 órás holdfelszíni tartózkodás után
elindult a Hold körül keringő parancsnoki modullal való találkozásra.
Az
Apollo-11 visszaindult a Föld felé és július 24-én 16:50:35 UTC-kor
leszállt a Csendes-óceánra.

Az Apollo-11 két űrhajósa alig
több mint 2,5 órát töltött a holdkompon kívül, így a későbbi
Apollo-expedíciókhoz képest kisebb tudományos műszercsomagot
(EASEP, azaz Early Apollo Surface Experiment Package) tudtak az égitest
felszínére kihelyezni és működésre kész állapotba hozni. Még így is, a
helyszínen hagyott lézertükör és holdrengésjelző mini-állomás igen
fontos
mérési adatokat szolgáltatott. A hosszú ideig működött lézertükörre a
Földről küldött és róla visszaverődött fényt nagy földi teleszkóppal,
főleg a texasi McDonald Obszervatórium nagy tükrös távcsövével
gyűjtötték össze. A teleszkóp és a holdi lézertükör pontos távolságának
megmérésével a Hold mozgása követhető volt, valamint az észak-amerikai
kontinens lassú mozgása, az árapály hatása és a kontinensvándorlás is
mérhetővé vált. A távolságok pontos mérése ezen kívül a gravitációval,
mint alapvető fizikai kölcsönhatással kapcsolatos kutatásokra is
kihatott. A kisebb-nagyobb holdrengések pedig a Hold belső
szerkezetéről, illetve a meteorok becsapódása által keltett rengésekről
hoztak hírt, de csak mintegy 21 napig, mert a műszer ezután nem
működött (a későbbi Apollo-expedícióknál már évekig gyűltek a
szeizmikus adatok).

Az Apollo-11 összesen 21,5 kg kőzetmintát
hozott vissza a Földre. A legidősebb kőzetek "csak" mintegy 3,6-3,9 milliárd
évesek, az ennél jelentősen régebbi mintákat később, az Apollo-16 és 17
expedíciók leszállóhelyein gyűjtötték. A legutóbbi vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a holdpor nagyon tapadós és rátapadt az Apollo-11 által a Holdon hagyott lézertükörre. A holdpor még sok problémét fog okozni
a későbbi holdexpedícióknak. Egyébként hírportálunk A hét csillagászati
képe rovatában amatőrtávcsővel készített magyar holdfotót láthatunk az
Aldrin, Armstrong és Collins tiszteletére elnevezett holdkráterekről.

Ne
feledkezzünk meg az expedíció Holdon nem járt harmadik tagjáról, az
Apollo-11 Columbia hívójelű parancsnoki moduljának (CM) pilótájáról,
Michael Collinsról sem, aki sok részletes felvételt
készített a Hold felszíni alakzatairól.

Edwin
Aldrin a Holdon hagyott felszíni tudományos műszercsomag közelében. A
háttérben a Sas (Eagle) elnevezésű holdkomp látszik (kép: NASA).

Ma
a Hold kutatása magújult intenzitással folytatódik. 2007-től kezdődően
a japán SELENE-1 (Kaguya), a kínai Chang’e-1, az indiai Chandrayaan-1
holdszondák égi kísérőnk körül keringve folytatták a Hold kutatását. A
japán és kínai szondák a sikeres küldetésük befejezéseként a
felszínbe csapódtak, míg az indiai űrszondának csak egy külön, a
becsapódásra készített mini-szondája végezte életét a Hold felszínére
zuhanva. A NASA júniusban útnak indított LRO/LCROSS
űrszonda-komplexumának keringő egysége sok mérési feladat mellett
nagyfelbontású képeket képes készíteni mintegy 50 cm-es felbontással a
Hold felszínéről. Azt is tervezik, hogy az LRO holdszondával az Apollo-expedíciók leszállóhelyein
a felszínen hagyott holdkomp-talpazatot és fél méteresnél nagyobb
méretű eszközöket, mint például az ott hagyott holdautókat is
lefotózzák. Az említett ázsiai országokon kívül az Európai Űrügynökség
és
Oroszország
is tervezi a Hold intenzívebb kutatását a közeljövőben.

Az Apollo-11 űrhajósai által a Nyugalom Tengere leszállóhelyen hagyott lézertükör (kép: NASA).

Az
Apollo holdexpedíciók során 1969 és 1972 között összesen 12 amerikai
űrhajós járt a Holdon. Eredetileg kilenc expedíciót
terveztek, de sajnos a költségvetési kiadások csökkentése miatt a
tervezettnél kevesebb ember látogathatta meg a Holdat. Az
Apollo-program
1972-ben formálisan véget ért, de a NASA jelenleg ismét emberes
holdprogramon dolgozik. A tervek szerint 2018-2020 között újra
űrhajósok látogatnának égi kísérőnk felszínére, ahol holdbázis
kiépítése is szerepel az elképzelésekben a déli pólus környékén.

A
Hold túlsó oldalán lévő 308-as számú, mintegy 30 km átmérőjű kráter az
Apollo-11 parancsnoki moduljából fényképezve. Ma a Holdnak ezt a szép
felszíni alakzatát Daedalus-kráternek is nevezik (kép: NASA).

E
sorok írója 1969. július 20/21-én a Magyar Televízió –
akkor fekete-fehér adásában – magyar idő szerint este-éjszaka követte végig
az Apollo-11 Eagle (Sas) holdkompjának leszállásáról szóló híradást és
annak hazai szakértői kommentálását. Később a reggeli órákban
lejátszották a korábban átvett és a NASA által a világnak közreadott
felvételeket az ember első lépéseiről a Holdon, a két űrhajós
holdsétájáról. Az első holdraszállást évszázadok múlva is bizonyosan
számontartják majd és megemlékeznek róla.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás