Egy konferencia margójára

573

Eseménydús hét zárult a kettőscsillagoknak és exobolygóknak szentelt szlovákiai konferencián, melyen a magyar küldöttség az utolsó két napra kiegészült Borkovits Tamással, a bajai csillagvizsgáló kutatójával. A rövidített pénteki program az elméleti kutatásokra koncentrált, ám szerencsére több előadó is erős hangsúlyt helyezett az elméletek valódi mérési adatokkal való összehasonlításának fontosságára.

Dmitrij Biszikalo orosz csillagász a kataklizimikus változócsillagok tömegátadási folyamatainak hidrodinamikai szimulációival indított, s noha a szikár cím akár halál unalmas előadásra is utalhatna, az elméleti szakember nagyon ügyesen elkerülte a rémes előadások kialakulásához vezető buktatókat. 6-8 csatolt differenciálegyenletből
álló rendszerek megoldásaként kijönnek olyan érdekes dolgok, mint a fehér törpéket övező anyagbefogási korongok finomszerkezete, a tankönyvi forró folt helyett a forró vonal léte, illetve a belső mozgásviszonyok által kialakuló spirálkarok is feltárulnak a szimulációkban. Ezekről egyenletek és vonalas ábrák helyett látványos háromdimenziós illusztrációkat mutatott be, és bizony, még az eredmények különböző paraméterektől való függését is sikerült emészthetően átadnia. Különösen látványos volt a fehér törpe mágneses terének változtatásával az akkréciós szerkezetek átalakulása: a mágneses térerősségre egyre nagyobb értékeket feltételezve először a korong válik egyre kisebbé, majd szépen átalakul akkréciós oszloppá, végül a gázanyag az erővonalak mentén egyenesen a fehér törpe mágneses pólusára jut. Mindez jól ismert tankönyvi eredmény, viszont nagyon jó áttekintés volt a komplex akkréciós rendszerek fizikájáról.

A képen balról jobbra: Jurkovic Mónika, Peter Eggleton, Szepesi Sólyom és Orsola De Marco.

A délelőtti program legmarkánsabb előadója messziről érkezett, ugyanis Orsola De Marco a sydney-i Macquarie University kutatója. Az olasz származású és tíz év amerikai posztdoktori kutatások után ausztrál csillagásszá átnyergelt tudós a közösburok-fázis szimulációiról beszélt. Szoros kettőscsillagoknál a nagyobb tömegű komponens gyorsabban fejlődik, s egy idő után a felfúvódó csillag el is nyelheti kísérőjét. Ez az a bizonyos közösburok-fázis (angolul common envelope phase), amely során az elnyelt kísérő bespirálozik az elnyelő égitest magja felé. Amennyiben a befelé haladás közben az egyre szorosabbá váló kettős ledobja a közös burkot, eredményül a kiinduló állapotnál is sokkal szorosabb csillagpárt kapunk. Jelenlegi elképzeléseink szerint például így alakulhatnak ki az alig 2-3 órás keringési periódusú kataklizmikus változók, de például a planetáris ködök magjában található szoros kettőscsillagok is hasonló állapotban voltak pár tízezer évvel korábban.
A lendületes előadás egyik fő üzenete csak egy odavetett félmondat volt: az elmúlt pár év mérési kampányai nyomán elképzelhető, hogy a ÖSSZES planetáris köd magjában kettőscsillag van, azaz lehet, hogy magányos csillagok (mint a Nap) nem is képesek planetáris köd létrehozására…

Az exobolygó-légkörök modellezése: nem, ez nem csak tudományos-fantasztikus filmekben létezik.

A tudományos program végére komoly elméleti előadások maradtak az exobolygók légkörének háromdimenziós modellezéséről, illetve a dinamikai stabilitásról és a lakhatósági zónákról. Ekkorra már a közönség és a krónikás figyelme is erősen ellankadt, így délután 1-kor mindenki kitörő örömmel fogadta az utolsó konferenciaebéd bejelentését. A szállingózó résztvevők nagy része már nem maradt ott az ebéd utáni összefoglalókra, a szombati hegyi kirándulásra pedig csak a látogatók töredéke volt kíváncsi (gyaníthatóan a kirándulás időpontja és nem a helyszíne, a Skalnate Pleso obszervatórium volt a kis érdeklődés okozója).

Viharos széllel és felhős idővel búcsúzott a Magas-Tátra.

Összességében elmondható, hogy tartalmas, ám hullámzó színvonalú konferencián vehettünk részt a Stara Lesna peremén található Hotel Akademia helyszínén. Jelen sorok írójában a legnagyobb hiányérzetet a konferencián bejelentett új felfedezések hiánya okozta. Legtöbb előadó 1-2-3… (5-10) éves publikációit mutatta be, gyakorlatilag domináltak az áttekintő, "review" jellegű elődások és nagyon kevés igazi pezsgő, friss eredményt hallottunk. A témaválasztás, a kettőscsillagok és exobolygók összekötése jó volt, a szervezésben tapasztalt csiszolatlanságok viszont néha elég lehangoló hatásúak voltak. Mindez azonban nagyon hasznos tapasztalat volt, mert 2012-ben fontos asztrofizikai konferenciát szervez a magyar Kepler-csoport Balatonfüreden, s jobb tudatában lenni a könnyen elkerülhető buktatóknak.

Hozzászólás

hozzászólás