Ünnepi fotó a világ egyik legnagyobb távcsövével

699

Az ESO VLT távcsőegyüttesének négy 8,2 méteres egysége közül az első, Antu nevet viselő teleszkóp főtükrét hivatalosan 15 évvel ezelőtt, 1998. május 25-én érte először fény. A következő években folyamatosan állították üzembe a másik három óriástávcsövet (Kueyen, Melipal, Yepun), illetve a rendszer kiegészült négy kisebb, "mindössze" 1,8 méteres, az interferometriai mérésekhez szükséges segédteleszkóppal is. Ennek eredményeként az elmúlt évtizedben a VLT(I) az egyik legnagyobb teljesítményű, földi bázisú optikai csillagászati műszeregyüttessé fejlődött, amit legjobban talán az érzékeltet, hogy 2012-ben hatszáznál is több, referált folyóiratban megjelent publikáció született az általa észlelt adatok felhasználásával.

Az évfordulóról az ESO az Antu teleszkópon üzemelő FORS képalkotó spektrográf által rögzített felvétel publikálásával emlékezett meg. A kép az ESO "Cosmic Gems programme" keretében készült, melynek célja, hogy a nagy teleszkópok reguláris tudományos észlelésre nem használható távcsőidejében a nagyközönség számára is érdekes felvételeket készítsenek, a Space Telescope Science Institute által publikált HST-képekhez hasonlóan. Természetesen az észlelések az archívumba bekerülve később akár tudományos célokra is felhasználhatók.

A születésnapra közzétett – az adott objektumról a földfelszínről valaha készített legélesebb – felvétel az IC 2944 katalógusjelű emissziós ködöt örökítette meg. (A kék színszűrőn keresztül rögzített komponens mindössze 0,5 ívmásodperces seeing mellett készült, ami kiemelkedően jó érték, még az Atacama-sivatagban is.) A 6500 fényévre található, a Centaurus csillagképben megfigyelhető felhő egy aktív csillagkeletkezési terület, melynek környezetében még sok hasonló csillagbölcső helyezkedik el. Az előzőek alapján talán nem meglepő, hogy a köd szoros kapcsolatban áll az IC 2948 katalógusjelű, fényes, fiatal csillagokból álló halmazzal, melynek több tagja is megfigyelhető a képen.

Az IC 2944 katalógusjelű emissziós köd, benne az IC 2948 jelű fiatal csillaghalmazzal, illetve a sötét Thackeray-globulákkal. A kép alapjául szolgáló felvételek az ESO VLT távcsőrendszerének Antu nevű egységén működő FORS képalkotó spektrográffal készültek.
[ESO]

Az IC 2944-hez hasonló emissziós ködök főleg hidrogénből állnak, vörös színüket a Hα-vonalban kisugárzott fotonoknak köszönhetik, az ezeket kibocsátó elektronokat pedig a bennük található fiatal, fényes csillagok intenzív sugárzása gerjesztette. Ragyogásuk különösen szembeötlő a képen szintén megfigyelhető sötét, kontrasztos porfelhőkkel összevetve. Ezek az ún. Bok-globulák nevüket Bart Bok holland-amerikai csillagász után kapták, aki a múlt század negyvenes éveiben először hívta fel rájuk mint lehetséges csillagkeletkezési területekre a figyelmet. Az IC 2944 ködben látható halmazuknak külön neve is van, ezek az ún. Thackeray-globulák.

A nyugodt környezetben található Bok-globulákban valóban gyakran fennállnak a kollapszus beindulásához, ezen keresztül pedig a csillagkeletkezéshez szükséges feltételek. Az IC 2944 azonban nem ilyen terület, hiszen a közeli forró csillagok ultraibolya sugárzása inkább szétveri a globulákat. Nagyon valószínű, hogy a Thackeray-globulák is áldozatul esnek az intenzív nagyenergiájú sugárzásnak, még mielőtt a kollapszus beindulhatna bennük.

A Bok-globulák tanulmányozása egyáltalán nem egyszerű feladat, mivel a por miatt az optikai tartományban gyakorlatilag átlátszatlanok. Alacsony hőmérsékletük miatt az infravörös és szubmilliméteres tartományban azonban fényesen ragyognak. Az ezen hullámhossz-tartományokban végzett vizsgálatok viszont azt igazolták, hogy a Thackeray-globulákban tényleg nem zajlik csillagkeletkezés.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás