Végtelen számoszlopok bűvöletében

569

Találó kifejezés a csillagászati adatredukálás, aminek a valódi jelentését minden obszervációs asztrofizikus megtanulja első derült éjszakáját követően: a távcső mellett számítógéppel felvett megabájtok, gigabájtok, terabájtok (műszertől függően) valódi fizikai jelentését nagyon sokszor mindössze néhány szám hordozza, s az adatok feldolgozása a sokmilliószoros méretcsökkenést, azaz redukciót hozza magával. Szélsőséges esetben mindössze egy szám a teljes mérés eredménye (pl. egy változócsillag periódusa), amihez
akár több gigabájtnyi nyers adatot át kell gyömöszölni a speciális programok torkán.

Ilyesvalamin dolgozom éppen én is a University of Michigan munkatársa, John Monnier szárnyai alatt. John a CHARA MIRC műszerének atyja, a legközelebbi csillagok korongjairól képet adó rendszer (l. Vega és Altair) adatainak igazi feldolgozó zsonglőre. Az általa kidolgozott redukáló programcsomag rejtelmeibe merültem el vasárnap éjjel-hétfőn egész nap, hogy a kb. 30 gigabájtnyi interferogramból és kalibrációs mérésből kihámozzam összesen négy csillag, az AW Cyg, AZ Cyg, T Per és RS Per korongátmérőit (négy db szám), korongjuk esetleges ellipticitását (még négy szám), illetve szerencsés esetben néhányszor néhány pixeles felbontásban korongjuk fényességeloszlását (maximum néhány száz szám összesen).

A feladat elvben nem nehéz, de valódi távcsőnél születő valódi adatokkal mindig van valami gond. A csillagászatban legelterjedtebb adatrögzítési mód az adatok FITS-formátumú fájlokban tárolása, amelyek szöveges fejléc és bináris adattest egységei. No, ez szépen hangzik, de például a fejlécekben szereplő információk bizonyos esetben nem megbízhatók, esetleg tévesek, félrevezetők lehetnek. Egyedi fejlesztésű műszerrendszereknél (s melyik nem az?) gyakran több számítógéppel is kommunikál az adatrögzítő egység, s elképzelhető az is, hogy nem jó sorrendben, nem jól összepárosítva menti el az adatokat. Hónapokkal később ezeket rekonstruálni, a hibákat korrigálni nem mindig egyszerű.

De még ha minden tökéletes az adatfájlokban, akkor is előfordulhat, hogy a valamilyen speciális adatkiolvasást és illesztéseket igénylő program ellenőrizetlen programágba fut bele ("elszáll, mint a győzelmi zászló"), s olyankor még a redukáló programrendszerek csillagász (ergó amatőr programozó) fejlesztői is csak a fejüket vakargatják. Szóval az élet nem egyszerű, de hát ezért szép dolog a csillagászat…

{mosimage}

Ann Arbour szomorú szürke ege alatt ma egész nap a csillagászat szépségében gyönyörködtem, amit a mellékelt négy képernyőmentés minden bizonnyal végtelenül meggyőzően illusztrál (ezeket ma több százszor láttam a mellettük levő terminálban folyamatosan futó végtelen számoszlopok kiírási szüneteiben). Részletes magyarázatokat mellőzve csak annyit jegyeznék meg, hogy jól haladtam a redukálással, mert bizony kb. 8 gigabájtot már sikerült ledarálnom nagyjából 20 megabájtra, ami mintegy 400-szoros csökkenést jelent. Messze még a célvonal, de a haladás ütemével elégedett vagyok.

Odakint napközben szépen esegetett az eső, ami estére enyhe havazásba csapott át, azaz Michigan igazi kellemes téli idővel próbál meggyőzni nagyszerűségéről.

Ann Arbour, március 3., 22:00 EST

Hozzászólás

hozzászólás