Aktív csillagkeletkezés sűrű molekulafelhőkben

524

A körülbelül 4 ezer fényévre található RCW 108 katalógusjelű terület a Tejútrendszernek egy olyan része, ahol jelenleg is aktív csillagkeletkezés zajlik. A bonyolult felépítésű felhőkomplexum több fiatal csillaghalmazt is magába foglal, ezek közül az egyik mélyen be van ágyazódva egy molekuláris hidrogénből álló felhőbe. A NASA Spitzer infravörös és Chandra röntgenműholdjának kombinált adatai alapján Scott J. Wolk (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) és munkatársai úgy gondolják, hogy a terület csillagkeletkezési folyamatainak beindításában jelentős szerepet játszottak a közelben található nagytömegű fiatal csillagok.

Az RCW 108 katalógusjelű terület hamisszínes montázsképe a Chandra és a Spitzer műholdak felvételei alapján. A röntgenforrásokat kék, míg az infravörös emissziót vörös és narancs szín jelzi.
[Röntgen – NASA/CXC/CfA/S. Wolk és tsai; infravörös – NASA/JPL-Caltech]

A Chandra műhold által készített felvételeken a felhőkomplexumban 400-nál is több röntgenforrás azonosítható. Wolk és kollégái szerint ezek 90 százaléka fizikailag is a területhez tartozik, s nem csak abban az irányban látható előtér vagy háttércsillag. A por és a gáz a fiatal csillagok röntgensugárzásának jelentős részét blokkolja, ez magyarázza viszonylag kis számukat a kép középső részén.

A Spitzer felvételén a már említett beágyazott csillaghalmaz helyét a kép közepétől kissé balra látható vörös és narancs színű fényes csomó jelzi. A kép bal oldalán az NGC 6193 katalógusjelű nagyobb csillaghalmaz néhány csillaga is látható. A kutatók úgy gondolják, hogy az RCW 108 komplexumon belüli sűrű felhők anyagára legnagyobb hatással az NGC 6193 nagytömegű forró csillagainak erős sugárzása van. Ez az intenzív energiaáram egyrészt rombolja a felhők molekuláit, másrészt segít beindítani a csillagkeletkezést. A kombinált észlelési adatok alapján ugyanis úgy tűnik, hogy a terület egyes részein több nagytömegű csillag van, mint ami várható lenne. Ez pedig azt jelentheti, hogy az RCW 108 kisebb részein végbemehettek lokalizált csillagkeletkezési folyamatok, melyek beindításában közrejátszhatott például az NGC 6193 nagytömegű forró tagjainak sugárzása, ami a felhők belsejében lokális sűrűsödési gócokat hozott létre. A folyamat végül a felhők fragmentációjához, a gócok gravitációs összeomlásához, s így új csillagok kialakulásához vezetett.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astronomical Journal c. folyóiratban jelent meg.

Forrás:

Hozzászólás

hozzászólás