A NASA Spitzer űrtávcsövének felvételén látható vörös pillangó több száz babacsillag bölcsődéje. A hivatalosan Westerhout 40 (W40) jelzéssel ellátott pillangó egy csillagköd: egy hatalmas gáz- és porfelhő, ahol csillagok születnek. A pillangó két szárnya két forró csillagközi gázzal teli buborék, amelyet a régió legnagyobb csillagai hoztak létre.
Azon túl, hogy gyönyörű, a W40 egyben jó példája is annak, hogyan vezet a csillagok kialakulása az őket létrehozó felhő pusztulásához. A hatalmas csillagközi gáz- és porfelhőkben a tömegvonzás sűrű csomókba húzza össze az anyagot. Amikor ezek a csomók elérnek egy kritikus sűrűséget, csillagok alakulnak ki a magjukban. A felhőkben található legnagyobb csillagok sugárzása és a felrobbanásukkor belőlük kiáradó részecskék néha olyan buborékokat képeznek, mint amilyeneket a W40-nél is látunk. Ezek a folyamatok végül szétoszlatják a gázt és a port, a sűrű csomók felbomlanak, és ez lelassítja vagy akár meg is állíthatja a csillagképződést.
Az űrpillangó szárnyait alkotó anyag a képen a szárnyak között elhelyezkedő sűrű csillaghalmazból került ki. A legforróbb, legnagyobb csillag, amely a W40 IRS 1a jelzést kapta, a halmaz közepén látható. A W40 nagyjából 1400 fényévre van a Naptól, hasonló távolságra, mint a jól ismert Orion-köd, bár a kettő majdnem 180 fokra látható egymástól az égbolton. Ez a két, hozzánk legközelebbi olyan régió, ahol nagy méretű, a Napnál akár tízszer nagyobb csillagokat figyelhettünk meg a kialakulásuk közben.
A képen a W40-től jobbra fent egy másik csillaghalmaz, a Serpens South látható. Csillagászati értelemben mindkét halmaz fiatalnak számít (alig néhány millió évesek), és a Kígyó csillagkép halmaza a fiatalabb. A benne lévő csillagok még a felhő részei, de egyszer fel fognak robbanni, és olyan buborékokat fognak képezni, mint a W40-é.
Forrás: ‘Space Butterfly’ Is Home to Hundreds of Baby Stars, NASA
