Míg közvetett módszerekkel már több mint 3600 exobolygót detektáltak, csak maroknyian vannak azok, amelyeket sikerült közvetlenül is lefényképezni. Most az Európai Déli Obszervatórium (ESO) chilei VLT távcsőegyüttesén működő, 12 európai intézet – köztük a genfi egyetem csillagászati obszervatóriuma – konzorciuma által fejlesztett SPHERE (Spectro-Polarimetric High-contrast Exoplanet REsearch) nevű műszer is csatlakozott ahhoz az elit klubhoz, amelynek tagjaival közvetlen – felfedező – felvételt sikerült készíteni egy exobolygóról.
A közvetlen felvételek készítésére alkalmas többi műszerhez hasonlóan a SPHERE is fel van szerelve ún. adaptív optikai rendszerrel, amelynek tükrét másodpercenként 1200-szor deformálják, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a leképezést rontó légköri turbulenciák hatását. Másik elengedhetetlen része egy ilyen eszköznek az ún. koronagráf, amellyel kitakarják a csillag fényét, hogy az ne nyomja el a nála nagyságrendekkel halványabb bolygója sugárzását. A SPHERE a csillagánál akár egymilliószor halványabb planéta fényét is képes detektálni.
A most felfedezett exobolygó a HIP 65426 katalógusjelű csillag körül kering a Föld és a Neptunusz távolságának háromszorosát kitevő sugarú pályán. Tömege a Jupiterének 6-12-szerese, a hőmérséklete pedig eléri az 1200 °C-t.
A bolygó azért is érdekes, mert a legtöbb fiatal csillagtól eltérően a HIP 65426 körül nem található protoplanetáris korong. Azt, hogy a csillag fiatal lehet, a kutatók egy másik ESO-műszerrel, a HARPS spektrográffal készült mérések alapján gondolják. Ráaádul tengely körüli forgása nagyon gyors, annak periódusa a Napénál 150-szer rövidebb. Két olyan dolog, amely kérdéseket vet fel a HIP 65426 b keletkezésével kapcsolatban.
A bolygó kialakulásáról két lehetséges forgatókönyvet is felállítottak. Az egyik szerint az a „szokásos” módon egy gáz- és porkorongból jött létre, de ezután annak maradéka disszipálódott, a bolygó pedig más bolygók hatására a jelenlegi távoli pályájára migrált. A másik azt mondja, hogy a csillag és a bolygó együtt keletkeztek, de az egyik jóval nagyobb tömegű volt, így a másik nem tudott annyi anyagot befogni, hogy szintén csillaggá válhasson, így „csak” óriásbolygó lett belőle.
Forrás: ScienceDaily 2017.07.06.