Ennél kisebb csillagot még nem találtak

3349

Minden eddiginél kisebb hidrogénégető csillagot fedezett fel egy népes nemzetközi kutatócsoport. A Szaturnusznál mindössze egy hajszálnyival nagyobb objektum felszínén a gravitációs gyorsulás 300-szorosa a Föld felszínén mérhetőnek.

A csillag valószínűleg annyira kicsi, amennyire egy normál csillag csak lehet, azaz éppen annyi anyagot gyűjtött össze, hogy a belsejében beindulhasson a hidrogén fúziója. Ha csak egy picivel is kisebb lenne, a magjában a nyomás már nem lenne elegendő arra, hogy fenntartsa ezt a folyamatot. Ezek a nagyon kicsi és nagyon halvány csillagok a legígéretesebb jelöltek arra, hogy körülöttük földméretű, szilárd felszínükön folyékony vizet hordozó bolygókat találhassunk. Ilyen például a TRAPPIST-1 is: az ultrahideg törpe körül hét, a Földével összemérhető nagyságú világ kering.

Az újonnan felfedezett, EBLM J0555-57Ab katalógusjelű objektum nagyjából hatszáz fényévre van tőlünk, és egy kettős rendszer egyik komponense, amit az alapján fedeztek fel, hogy elhaladt sokkal nagyobb társa előtt, azaz olyan módszerrel, amelyet manapság inkább bolygók és nem csillagok detektálására használnak. A csoport vezetője, Alexander Boetticher (University of Cambridge, Cavendish Laboratory and Institute of Astronomy) egyetemi hallgató szerint felfedezésük megmutatja, milyen kicsi lehet egy csillag. Ha az EBLM J0555-57Ab valamivel kisebb tömeggel jött volna létre, a magjában nem maradhatott volna fenn a hidrogén fúziója által fedezett önálló energiatermelés, és az objektum csillag helyett inkább barna törpévé alakult volna. (A fehér törpék és neutroncsillagok méretre ugyan még kisebbek, de a tömegük nagyobb, és azokban nem zajlik fúzió.)

A legkisebb csillag mérete alig haladja meg a Szaturnuszét. (Amanda Smith)

Az EBLM J0555-57Ab-t a keeli, a warwicki, a leicesteri egyetemek és a St. Andrews Egyetem által működtetett WASP bolygókereső programban fedezték fel. A csillag jóval nagyobb társával fedési kettőst alkot, azaz a Földről nézve időről időre elhalad előtte. Jelenlétét a nagyobb komponens 7,8 nap periódusú fényességcsökkenése jelezte. A speciális konfiguráció miatt a kutatók meg tudták határozni a kisebbik tag méretét és tömegét, ez 0,084 napsugár és 0,081 naptömeg (vagy a Jupiter sugarának 0,84-szorosa, tömegének pedig 85-szöröse). Az utóbbihoz szükséges sebességméréseket a CORALIE nevű spektrográffal rögzített színképek alapján végezték.

Boetticher szerint az EBLM J0555-57Ab az eddig detektált gázóriás exobolygók legtöbbjénél kisebb és valószínűleg hűvösebb is. Az ilyen kis tömegű csillagok méretét gyakran nehezebb is meghatározni, mint sok nagyobb bolygóét. Szerencsére a bolygókereső programok műszereivel detektálhatók, amint jóval nagyobb társuk körül keringenek. Bár hihetetlenül hangzik, de időnként nehezebb megtalálni egy csillagot, mint egy bolygót – mondja Boetticher.

A csoport egyik tagja, Amaury Triaud (University of Cambridge, Institute of Astronomy) szerint az EBLM J0555-57Ab tömege a TRAPPIST-1 becsült tömegével mérhető össze, a sugara azonban mintegy 30%-kal kisebb. A legkisebb csillag optimális körülményeket nyújthat a földméretű exobolygók detektálásához, és azok légkörének felderítéséhez. A bolygókeresés előtt azonban a csillag természetét kell kiismernünk, ez alapvető fontosságú.

Bár az Univerzumban legnagyobb számban előforduló csillagokról van szó, a Nap méretének és tömegének kevesebb mint 20%-át elérő csillagokról nagyon keveset tudunk, mivel kis méretük és alacsony fényességük miatt nehéz detektálni őket. Az EBLM projekt ezt a rést szeretné betömni.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astronomy & Astrophysics folyóiratban jelent meg.

Forrás: ScienceDaily 2017.07.11.

Hozzászólás

hozzászólás