Több hétig csak egy-két kisebb napfolt vagy foltcsoport volt a Napon, de július 6-tól kezdve egy kis napfoltból alig 36 óra leforgása alatt a Föld méreténél is jóval nagyobb kiterjedésű napfoltcsoport fejlődött ki és jelentős napkitörést is produkált.
A naptevékenység az esedékes napfoltminimum felé közeledik és alig-alig figyelhetők meg napfoltok. Azonban az elmúlt napokban egy nagy napfoltcsoport jelent meg, sőt egy hatalmas koronalyuk is van a felénk forduló napkorongon.
Több napos szünet, napfolt nélküli napkorong egyhangúságát megtörve 2017. július 6-án egy napfolt bukkant elő a napkorong szélén és ezt a foltot a NASA SDO napmegfigyelő szondájával készült HMI-felvétel (Helioseismic and Magnetic Imager) is mutatja.
A napfolt és a vele kapcsolatos aktív terület az AR12665 hivatalos jelölést kapta, de a különböző híradások, felvételek és térképek röviden csak AR2665-nak jelölik (az 1-est elhagyva). Meglepetésként ez a terület alig 36 óra leforgása alatt egy nagy kiterjedésű napfoltcsoporttá fejlődött, amit az SDO szonda felvételeiből összeállított animáció szépen bemutat a következő ábrán.
A napfoltcsoport egyre jobban látszik, ahogyan a Nap forgása következtében a megfigyelő felé fordul. Az SDO szonda 2017. július 8-án készült felvételén a foltcsoport kiterjedése már a Föld átmérőjének többszörösét is elérte, amit az alábbi kép jól mutat.
Az AR2665 aktív területen kívül a napokban egy hatalmas kiterjedésű koronalyuk is megfigyelhető a Nap felénk forduló korongján. Ezt a NASA SDO napmegfigyelő szonda egy felvétele mutatja be az alábbi képen.
A koronalyukkal kapcsolatos G1-es erősségű geomágneses vihart jeleznek előre a Föld környezetében az űridőjárás kutatók. A G1-es geomágneses viharok kis méretűek, átlagosan 1700-szor fordulnak elő a 11 éves napfoltciklus alatt. Kisebb zavarokat, fluktuációkat okozhatnak az elektromos hálózatokban és a mesterséges holdak elektromos berendezéseiben, valamint az északi sarkvidék közelében repülő vándormadarak navigációjában. A mostani G1-es geomágneses vihar a sarkifény megerősödését is okozhatja a napokban az előrejelzések szerint, főleg a július 8-9-i hétvégén.
Az új nagy kiterjedésű és látványos napfoltcsoportot természetesen a napészlelő amatőrcsilagászok is megfigyelték és követik. A sok kép közül egy magyar napészlelő, Bognár Tamás (VCSE, Vega Csillagászati Egyesület) által július 6-án 09:55 világidőkor készített felvételt mutatjuk be. A képen a foltcsoport nagy méretét összehasonlításul a Föld érzékelteti.
Az AR2665 aktív területen vasárnap reggel látványos nagy napkitörés történt. Ez egy M1.3 nagyságú fler, ami azt jelenti, hogy a flerek növekvő energiák sorrendjében (B, C, M, X) a legnagyobb energiájú X flereknél egy osztállyal kisebb csak: az M nagyságú flrerek 1 és 8 angström tartományban 10-5 és 10-4 W/m2 közötti energia maximumot produkálnak. A kitöréskor az SDO napmegfigyelő szonda röntgen tartományban készített felvételén látványos fler jelenségnek látszik, amit az alábbi kép mutat.
A Napon most kifejlődött nagy kiterjedésű aktív terület és annak fő alakzata, a nagy napfoltcsoport már kis amatőrcsillagász távcsövekkel, sőt binokulárokkal is megfigyelhető volt – természetesen a Nap megfigyelésére megfelelő gyárilag ellenőrzött körülmények között előállított és biztonságos speciális fénycsökkentő szűrökkel vagy Herschel-prizmával.
Forrás:
Napfolt és esély a hétvégi napviharokra (EarthSky.org, 2017. július 7.)
Kapcsolódó internetes oldalak
NASA SDO HMI – Helioseismic and Magnetic Imager (Stanford Egyetem)
NASA AIA-193 (Atmospheric Imaging Assembly 193 angström)
NASA AIA-1700 (Atmospheric Imaging Assembly 1700 angström)
Az AR2665 nagy napfoltcsoport 2017.07.06-i felvétele (Bognár Tamás, VCSE)
Az ALMA a Napot új fényben mutatja meg
Az SDO napkutató szonda jelenti: fényes napkitörés a távoli ultraibolya tartományban
A 2016-os év eddigi legnagyobb napkitörése