Szabadon vándorló, földtömegű bolygókat talált a galaxisunkban a Kepler

40083

Négy új, a Földhöz hasonló tömegű, „kóborló” exobolygót fedezett fel egy kutatócsoport gravitációs mikrolencsézéssel. 

Művészi illusztráció egy szabadon csavargó, csillag nélküli bolygóról. A rajzon egy Jupiterhez hasonló bolygót látunk, de a kutatók négy, a Földhöz hasonló exobolygóról számoltak be. (Forrás: NASA/JPL)

Amikor egy csillag vagy bolygó elhaladni látszik egy távoli csillag előtt, nagyítóként felerősíti annak fényét – ezt a jelenséget nevezzük mikrolencsézésnek. A vándorló bolygóknak saját csillaguk nincs, ezért annak segítségével nem bukkanhatunk rájuk, így a legjobb lehetőségünk a felfedezésükre a gravitációs mikrolencsék keresése. Minél kisebb a „lencse”, annál rövidebb ideig tart az esemény: a Földhöz hasonló tömegű bolygók legfeljebb néhány órára nagyítják fel a háttércsillag fényét, ezért nehéz felfedezni őket.

Iain McDonald (Open University, UK) kutatócsoportja a Kepler-űrtávcső K2 küldetésének adatait használta fel mikrolencse-események felderítésére. A K2-t nem arra tervezték, hogy a sűrű galaktikus dudort vizsgálja, ezért a kutatóknak új módszereket kellett kidolgozniuk az adatok átnézésére. Összesen 27 mikrolencse-eseményt találtak, ezek közül 5 volt teljesen új. Az újak közül 4 pedig a legrövidebbek közé tartozott, kicsit több mint egy órán át tartottak csak. Ez arra utal, hogy egy Földhöz hasonló tömegű, vándorló bolygóval van dolgunk. A kutatócsoport a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society tudományos folyóiratban számolt be az eredményekről júliusban.

A bolygók sok mikrolencse-eseményt produkálnak, de a többségük csillag körül kering. Az egyik most észlelt esemény is egy ilyen bolygóra utal. Korábban összesen öt olyan, rendkívül rövid mikrolencse-eseményt láttunk, amelyekről úgy gondoljuk, hogy kis tömegű, magányos bolygók okozhatták. A kutatók most majdnem megduplázták ezt a számot.

Az infografika azt mutatja, hogyan fényesedik fel egy háttércsillag a gravitációs mikrolencsézés következtében. A csillagászok a fénygörbék segítségével kutatnak a mikrolencse-események után. Az ábrán látható esetben az előtércsillag körül keringő bolygó úgy leplezi le magát, hogy egy újabb csúcs jelenik meg a fénygörbében amellett a csúcs mellett, amit a háttércsillag előtt elhaladó előtércsillag idéz elő. A csillaggal nem rendelkező bolygók esetében a kutatók egyetlen, nagyon rövid felfényesedést látnak. (Forrás: NASA, ESA, and K. Sahu (STScI))

Przemek Mróz (California Institute of Technology), aki szintén magányos bolygók után kutat, nincs meggyőződve arról, hogy a most talált planéták mind azok. „Nem egyszerű rájönni, hogy ezek az objektumok szabadon vándorolnak-e vagy sem.” – mondja. Hozzáteszi, hogy az is lehetséges, hogy egy csillag körül keringenek, csak nagyon távol tőle. ”Így a mikrolencséző tulajdonságaik szinte megegyeznének egy szabadon vándorló bolygóéval.”

Persze fennáll a lehetősége annak, hogy a négy új mikrolencse-esemény valami kevésbé izgalmas dolgot rejt, például csillag körül keringő bolygót vagy flereket, de mivel ilyen rövid ideig tartottak, nagy rá az esély, hogy csavargó bolygókkal van dolgunk. A felfedezést még földi teleszkópokkal meg kell erősíteni, mindazonáltal érdekes lehetőség, hogy több, a Földhöz hasonló tömegű csavargó bolygó kószál a galaxisunkban.

„A Kepler új felfedezései megerősítik azokat a korábbi eredményeket, amelyek a földfelszíni OGLE* program megfigyeléseire alapozva arról számoltak be, hogy a Tejútrendszerben elég gyakori jelenségnek számítanak a kis tömegű (a Földhöz hasonló tömegű), szabadon vándorló vagy a csillaguktól távol keringő bolygók.” – mondja Mróz. Ha galaktikus szomszédságunkban több kitaszított bolygó is kóborol, akkor a jövőbeli Euclid távcsőhöz és a Roman-űrtávcsőhöz (WFIRST) hasonló műszerek könnyedén érzékelni fogják őket.

Forrás: Sky & Telescope

*Az OGLE (Optical Gravitational Lensing Experiment) egy lengyel program, amelynek célja gravitációs mikrolencsék felkutatása.

Hozzászólás

hozzászólás