Az első, a Naphoz hasonló csillag körül keringő exobolygót 1995-ben fedezték fel. Az azóta eltelt időben a csillagászok főleg még csak gázóriásokat tudtak felfedezni távoli csillagok körül. Azonban ma egy új forradalom tanúi lehetünk, ugyanis már egyre több ún. Szuper-Földet fedeznek fel a kutatók. Ezek olyan kőzetbolygók, melyek tömege maximum a tízszerese a Földének, mert efelett a határ fölött már Jupiter-szerű gázóriássá alakulnak a planéták.
Fantáziarajz egy földtípusú bolygó fedéséről, és a hozzá tartozó fedési fénygörbéről (ESO nyomán)
Bár a Szuper-Földek jóval nagyobbak a mi anyabolygónknál, mégis a tudósok el tudnak képzelni akár életet is a felszínükön, hisz gravitációjuk elég nagy ahhoz, hogy sűrű légkört tudjanak megtartani, és szilárd felszínükön akár óceánok is hullámozhatnak.
Az egyik technika, amivel exobolygókat fedeznek fel, a tranzit-módszer. Ekkor a planéta elhaladván csillaga előtt lecsökkenti kb. 1%-kal annak fényességét, melyet a kutatók detektálni tudnak. Azt, hogy egy bolygó gázóriás-e, vagy szilárd felszínnel rendelkezik, abból tudják megmondani a csillagászok, hogy a fedés során milyen gyorsan történik ez a fényességcsökkenés. Egy gázóriás esetében a fénycsökkenés lassan következik be, ahogy a fény egyre sűrűbb, és sűrűbb gázrétegeken halad át, mely a bolygó jó részét alkotja. Egy földszerű planétának azonban csak vékony légköre van, így fénycsökkenés is sokkal gyorsabban következik be.
Fantáziarajz egy szuper-Földről (NASA/JPL nyomán)
A fedési módszert fogja alkalmazni a most felbocsátott Kepler Űrtávcső is. Egy, a Lyra (Lant) és Cygnus (Hattyú) csillagképek határán levő égterületet fogja figyelni több éven át, fedések után kutatva. Az űrtávcső összesen 170 ezer csillagot fog vizsgálni, és a csillagászok reményei szerint rengeteg földszerű bolygót is fog találni a gázóriásokon kívül.
Forrás: NASA News Release 2009.02.19
