Kétszer villant gammában az egzotikus csillagpáros

702
A déli égbolton (pontosabban a Dél Keresztje csillagkép irányában) látszó, LS 2883 jelű objektum az égitestek egy különleges típusának, az ún. nagytömegű röntgenkettősöknek (high-mass X-ray binary, HMXB) egyik képviselője. Ezekben a kettős rendszerekben a főkomponens egy nagytömegű, forró csillag, míg társa egy kompakt objektum (neutroncsillag, fekete lyuk, esetleg fehér törpe).

A Földtől mintegy 8000 fényévnyire lévő LS 2883 ezen az egzotikus égitestcsoporton belül is különlegesnek számít. Egyrészt egyike azon néhány, nagytömegű röntgenkettősnek, melynek irányából még nagyobb energiájú, gammatartományban kibocsátott sugárzást is sikerült detektálni, másrészt a kompakt komponensről biztosan lehet tudni, hogy egy gyorsan (mintegy 21 fordulat/másodperccel) forgó neutroncsillag (azaz pulzár). Az LS 2883 harmadik érdekessége, hogy a kompakt kísérő pályája meglehetősen elnyúlt, ami egy kb. 3,4 évig tartó keringési periódust idéz elő a rendszerben – ez pedig meglehetősen hosszúnak számít a hasonló kettősök körében.

A két komponens egymást legjobban megközelítő állapota (periasztron) legutóbb 2010 decemberében következett be, amire már előre készültek a szakértők; az objektumot ebben az időszakban – összehangolt módon – számos távcső követte földön és űrben, a gammatartományban működő eszközöktől a rádióteleszkópokig bezárólag. A kutatók számítottak rá, hogy sikerülhet kimutatni néhány érdekes jelenséget, de a bekövetkező eseményekre ők sem számítottak.

A Fermi gamma-űrtávcső segítségével a 2010. november közepe és december közepe közé eső időszakban egy kisebb mértékű kibocsátást sikerült kimérni az LS 2883 környezetéből. Ezt a szakértők annak tulajdonították, hogy a pulzár ekkor haladt át a forró csillagot körülvevő (a Földről csaknem lapjáról látszó) gázkorongon, ami fokozódó részecske-kölcsönhatásokhoz vezethetett. A kutatásban résztvevő csillagászok várakozásai szerint a korong másik oldalán való áthaladásnak hasonló módon kellett volna lejátszódnia, azonban nem ez történt. A 2011. január végi időszakban minden addiginál kb. 15-ször erősebb gammasugárzás érkezett a rendszerből, de sem röntgen-, sem rádiótartományban nem volt hasonló felerősödés.


Illusztráció az LS 2883 periasztron-közeli keringési fázisáról. A neutroncsillagnak a forró komponens korongján való második áthaladásakor eddig ismeretlen okból sokkal nagyobb gammasugárzást mértek a detektorok, mint az első átvonulás idején (NASA’s Goddard Space Flight Center/Francis Reddy).

A csillagászok egyelőre nem találják a különleges jelenség magyarázatát, ami nemcsak az adott rendszer, hanem a hasonló csillagkettősök folyamatairól is érdekes információkat szolgáltathatna. Afelől azonban biztosak lehetünk, hogy a következő, 2014-es közelpont-áthaladáskor újra távcsövek hada pásztázza majd a rejtélyes kettőst.

Forrás: NASA News, 2011.06.29.

Hozzászólás

hozzászólás